Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Gárdonyi Albert: Középkori települések Pest határában 14-27

22 GÁRDONYI ALBERT káptalan 1332 szeptember 5-én a következőket jelentette : Gyál határa északon Szent Lőrincnél kezdődik, ahonnan keleti irányban haladva Tornusteleke és Halom határait érintette. Halomnál dél felé fordult s ä Tófő nevű mocsaras rétnél Pakony határát érte el, ahonnan újból keleti irányban haladt tovább, majd ismét dél felé fordulva átszelte a Pestről Kőrösre, Ócsára és Szegedre vivő nagy utakat s ez utóbbi tit'mentén mindaddig nyugati irányban haladt, amíg el nem érte Nymig és Kerekegyháza határait. Aztán Ökörhalom mellett elhaladva Kormányos határához jutott s e határ mentén ismét elérte a Szentlőrinc feletti kiinduló pontot. Ezt a határjárást az előadottak szerint az tette szükségessé, hogy Gyál egyik részére Werner comes jogutódai tartottak igényt, amit az is bizonyít, hogy a budai káptalan idézett oklevele szerint Wernerteleke területe Gyálhoz tartozott (terram Wernertheleke ad ipsam possesionem Gyal invenissent pertinentem). A később pusztává lett Gyál tehát a középkorban elég nagyterjedelmű lehetett és egész sereg, ma már eltűnt birtokkal volt határos. Terjedelmével azonban nem állhatott arányban földjének termékenysége, amit a budai káptalan 1345 február hó 18-án kelt oklevele (Károlyi oklevéltár I. köt. 163. 1.) is bizonyít, amely szerint kopár és terméketlen terület volt (propter nimiam sterilitatem et infructuositatem). Ennek tulajdonítandó az is, hogy az országbíró 1371 február hó 14-i oklevele szerint (Károlyi oklevéltár I. köt. 326. 1.) a Wernerteleke nevezetű rész mindvégig lakatlan maradt (terram Vernerteleke nominatam et habitatoribus destitutam). A Gyállal szomszédos birtokok közül ma már többnek a neve is teljesen elenyészett, ennek következtében középkori területüket pontosabban megjelölni nem lehet. A mai Pesterzsébet helyén állott Gubacsról az oklevelek alapján csak annyit lehet megállapítani, nogy határos volt Nyírrel és Szentfalvával, mert a budai káptalan 1469 január hó 2-án kelt oklevele szerint (MODL 16780) a Kapus nevű erdő Nyir, Szentfalva és Gubacs területén állott. Szentfalva a csepeli uradalomhoz tartozott s Albert osztrák herceg és a magyar rendek 1424 május 25-én kelt oklevele szerint (M. Tört. Tár XII. köt. 284. 1.) a csepeli uradalommal együtt Borbála királyné tulajdona lett. Utóbb azonban elszakították a csepeli uradalomtól s a hozzá tartozó Kormányos és Soroksár nevű pusztákkal együtt Ulászló király 1443 szeptember 14-én Rozgonyi Jánosnak adta (Múzeumi levéltár). A Gubacs és Pest városa között állott Szentfalva korábban Szenterzsébetfalva néven fordul elő az oklevelekben és középkori jelentősége mellett tanúskodik, hogy Pest vármegye rendesen itt tartotta közgyűléseit. Helyét az oklevelek úgy szokták megjelölni, hogy Pest városa mellett (penes civitatem Pesthiensem) terült el : nevezetesen a nádor 1449 június 28-i (MODI, 14273) és a fehérvári keresztesek 1500 május 11-i oklevele. (Héderváry oklevéltár I. köt. 494. 1.) Eredetileg királyi birtok volt s lakosai V. István királytól yámmentességi kiváltságot kaptak. (Századok, 1893. évf. 18. 1.) Utóbb niagánföldesurak kezébe jutott, nevezetesen a XIV. századtól kezdve Ulwing budai polgár és leányági örökösei bírták, a XV. századtól kezdve pedig a Rozgonyiak a földesurai, de más nevezetes magyar családok (Báthoriak, Dócziak, Erdődiek) is birtokosok voltak benne. Plébániatemploma Szent Erzsébet tiszteletére volt rendelve s plébánosa az esztergomi MlllllllllF™^^