Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Gárdonyi Albert: Középkori települések Pest határában 14-27

KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSEK PEST HATÁRÁBAN 23 •érseki helynök 1470 szeptember 11-i (Gyárfásul, köt. 669.1.) és a veszprémi püspök 1479. évi (Formulae solennes 287. 1.) oklevelében fordul elő. Mikor Budavára 1541-ben török kézre került, Szentfalva is elpusztult s 1563-ban már pusztaként van megemlítve. (Liber regius III. köt. 806. 1.) Zsigmond király 1403. évi oklevele alapján (MODL 2932) Csánki Dezső Pest városa közvetlen közelébe helyezte (Századok, 1893. évf. 23. 1.), mert a nevezett oklevél a domonkosok pesti kolostorával kapcsolatosan jelölte ki a helyét (in fine civitatis Pestiensis, ubi esset claustrum fratrum Predicatorum), a domonkosok középkori kolostoráról pedig bizonyítottnak vette, hogy újkori kolostoruk, illetőleg a mai angol-kisasszonyok kolostora helyén állott a Váci-utcában. A domonkosok középkori és újkori kolostoráról azonban semmiképen sem állapítható meg, hogy ugyanazon a helyen épültek, csupán az tekinthető kétségtelennek, hogy a középkori domonkosrendi kolostor Pest városának ebben a részében állott. Ezzel szemben a török hódoltság után a mai Boráros-tér déli oldalán talált templomrom {öde Kirche) alapján arra a következtetésre kellett jutnom, hogy ez a középkori Szentfalva templomának a maradványa volt (Tanulmányok I. köt. 60. 1.), mert mint a Szentfalyával szomszédos Gubacs temploma túlközel esett volna Pest városához, más templom pedig itt nem volt. E templomrom körül terült el a középkori Szentfalva, amely Újbécshez hasonlóan közvetlen kapcsolatban állott Pest városával, amit az is bizonyít, hogy az 1485 november 18-án kelt közjegyzői oklevél szerint (Formulae solennes 365. 1.) Szentfalván domonkosrendi beginák voltak, márpedig a beginák rendháza mindig közel állott az ugyanazon rend férfikolostorához. Szentfalva közelsége magyarázza Oláh Miklós már idézett megállapítását is (Hungária 42. 1.), hogy Pest városát mindkét oldalról hosszú külvárosok szegélyezték, t. i. északon Újbécs, délen pedig Szentfalva. Zsigmond király 1428 április 26-án kelt oklevele szerint (MODI, 11972) a margitszigeti premontreiek az ottani apácáknak Öt esztendő tartamára bérbeadták a Rákos mezején (in campo Rakus) elterülő szántóföldjeiket, rétjeiket, malmukat és majorjukat, melyeket ugyanazon oklevél tanúsága szerint már előzetesen is az apácák béreltek. A bérviszony kezdetét nem lehet megállapítani, úgy látszik azonban, hogy nagyon régi keletű lehetett, mert csak így lehet megmagyarázni a budai káptalan 1327 február 10-én kelt oklevelét (MODL 2403), melyben a margitszigeti apácák a keresztúri jobbágyokat eltiltották a rákosi földek használatától. Minthogy az apácáknak a Rákos mezején nem voltak földjeik, csupán a margitszigeti premontreiektől bérelt földekről lehet szó a hivatkozott oklevélben. A bérletet pedig az tette szükségessé az apácák számára, hogy ilymódon közvetlen kapcsolatot teremthettek jenéi és cinkotai birtokaik között. Ez a szükségesség indokolta aztán, hogy a bérleti viszony az egész középkoron át fennmaradt. II. Lajos király 1523 augusztus hó 18-án kelt oklevele (MODL 23801) ugyanis még mindig úgy emlékezett meg az apácák rákosi földjeiről, mint amelyek a margitszigeti premontreiek tulajdonát képezik (terras et fenilia ad predictam ecclesiam pertinentia in campo Rakus), Héderváry Iyőrinc nádor 1438 június hó 2-án kelt oklevele szerint (MODI, 13194) a premontreiek rákosi földjei és rétjei a Rákospatak nyugati oldalán terültek el (penes fluvium Rakus a parte occidental*), tehát Pest H