Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Gárdonyi Albert: Középkori települések Pest határában 14-27

KÖZÉPKORI TEI+EPÜI^SEK PEST HATÁRÁBAN 21 hő 9-én kelt oklevele szerint (MODI, 7422) a margitszigeti apácák Pest vármegye közgyűlése előtt a Kőérföld nevezetű terület használatától (quandam particulam terre ipsarum Kwerfelde vocatam), melyet Cinkota nevű birtokukhoz tartozónak állítottak (ad possesionem earum Sinkota vocatam pertinentem), eltiltották a pesti polgárokat. Ebből arra kell következtetni, hogy a Kőér nevezetű föld, amely nyilvánvalóan azonos a mai Kőbányával, a margitszigeti apácák tulajdonába került annak ellenére, hogy IV. Béla király a pesti telepeseknek ajándékozta. Ennek oka pedig csupán az lehetett, hogy a tatárjárás utáni Pest kezdetben sokkal kisebb méretű volt, semmint lakossága a IV. Béla király 1244. évi kiváltságlevelében foglalt kikötéseket teljesíthette volna. Ezzel szemben a margitszigeti apácáknak a szomszédos Cinkotán olyan népes jobbágy telepük volt, hogy annak lakossága Cinkota területén túli terjeszkedésre is alkalmassá lett, ami annál könnyebben ment, mert Cinkota határai Kőbánya irányában nem voltak megállapítva. A Kőbányával határos Szentlőrinc már a budai káptalan 1332 szeptember hó 5-én kelt oklevelében (MODL 2747) előfordult, mint Gyállal szomszédos birtok. Zsigmond király 1404 június 12-én kelt oklevele szerint (Békássy levéltár) Haraszti Jakab fia János tulajdona volt, aki csereképen Zsigmond királynak engedte át, 1424 május 25-én pedig a magyar rendek a csepeli uradalomhoz tartozó Dömsöddel, Gubaccsal, Harasztival és S

zent Dienessel együtt Borbála királyné ellátására rendelték (Magyar tört. tár. XII. köt. 284. 1.). Olyan oklevél, sajnos, eddig még nem került elő, mely a középkori Szent lyőrinc határait részletesen leírná ; ismeretes azonban hajdani templomának a helye, amiből a telep fekvésére következtetni lehet. Mikor ugyanis 1909-ben a Wekerle-telep építése folyt, I,ux Kálmán románstílű templom alapfalait tárta fél, amelyek minden valószínűség szerint Szent Lőrinc hajdani templomának a maradványai. Innen való az a stilizált edényből kinövő szőlőtőkét ábrázoló kőemlék, mely ugyanott a Hungária-út 5. szánni ház falán nyert elhelyezést. Szent Lőrinc középkori sorsáról egyebet nem is tudunk, annál többet tudunk azonban a Szentlőrinccel határos Gyálról, mely Gyála, sőt Gyálán név alatt is előfordul az oklevelekben. A középkorban lakott hely volt s a budai káptalan 1323-i oklevele szerint temploma Szent György tiszteletére volt szentelve (in qua ecclesia in honore sancti Georgii est constructa). Gyál birtokot Werner comes budai bíró Póka fiaitól Mihálytól és Jánostól pénzen szerezte meg, örökösei pedig Pousa fiainak : Pous, András és Tamás pesti polgároknak adták el. Az adásvételi szerződés megkötésénél tanukként szerepeltek a szomszédos birtokosok, aminek alapján meg lehet állapítani, hogy Gyál szomszédai keleten Vecsés és Halom, délen Iyik és Pakony, nyugaton pedig Kerekegyház és Kormányos voltak, amelyek közül lik és Kormányos teljesen eltűntek. Ez a szerződés aligha léphetett életbe, mert I. Károly király 1332 augusztus hó 24-én kelt oklevele szerint (Anj. okmánytár II. köt. 620.1.) Gyált, mint leszármazottak nélkül elhunyt "ember birtokát a Tyúknak is nevezett Tamás kapta meg az uralkodótól. Minthogy azonban Gyál egyes részeit már mások tartották megszállva, ami alatt valószínűen az 1323. évi oklevélben megnevezett pesti polgárok értendők, az uralkodó határjárást rendelt el, amiről a budai