Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Gárdonyi Albert: Középkori települések Pest határában 14-27

20 GÁRDONYI ALBERT tetni, hogy a nevezett földeken új község keletkezett, mely elnevezését Mezőszentmártonhoz hasonlóan Szent Mihály tiszteletére emelt templomátóli nyerte. A IV. Béla király 1259. évi adománylevelében előforduló Cinkota középkori területét nem ismerjük, csupán annyit tudunk róla, hogy az István ifjabb király 1265. évi oklevelében előforduló s Keresztúrral és Kőbányával határos Bukenfölde (terra Buken sine herede decedentis) a budai káptalan 1291. évi oklevele szerint (MODI, 1330) mint Cinkotával szomszédos terület (terrain Bukenfelde vocatam vicinam ville Scingata) került az apácák tulajdonába, akik aztán Cinkota területéhez csatolták. A budai káptalan 1326 augusztus 4-én kelt jelentése szerint (MODI, 2370) ugyanis a keresztúri jobbágyok a margitszigeti apácák cinkotai jobbágyait megakadályozták abban, hogy Bukenfölde területét használhassák (a terra Bukenfeulde), tehát ekkor már Cinkota területéhez kellett tartoznia. Úgy látszik, hogy ez a terület mezőgazdasági célokra kiválóan alkalmas lehetett, mert Palotától kezdve sűrűn egymás mellett találjuk a különféle településeket, melyek közül Szentmihályról és Cinkotáról Báthori István országbíró 1473 július hó 15-én kelt oklevele alapján (MODL, 17474) tudjuk, hogy egész sereg jobbágy család lakott ott. Mindkét községnek temploma is volt, mert ezek kegyúri joga Bakócz Tamás 1524 április hó 13-án kelt oklevele szerint (MODI, 23922) a margitszigeti apácákat illette meg. A Cinkotával határos Keresztúr István ifjabb király 1265. évi oklevele szerint (MODI, 588) a felhévízi keresztesek tulajdona volt s innen vette elnevezését is. Eredetileg ugyanis Pousa-Rákosa volt a neve (terra Pousa Racusa vocata, que est terra Cruciferorum domus hospitalis Sancti Regis de Calidis Aquis), ami arra vall, hogy régibb tulajdonosának Pousa volt a neve. Károly király 1326 július 30-án kelt oklevele szerint (MODI, 2370) már János mester budai bíró volt a tulajdonosa, ami arra mutat, hogy Keresztúr nem maradt a keresztesek birtokában. Keresztúrtól délre terült el István ifjabb király nevezett oklevele szerint a Kőér nevezetű föld (terra Keer nominata), melyet IV. Béla király 1244. évi kiváltságlevelével a pesti polgároknak adományozott (terram Keuer, quam eis de novo contulimus) azzal a feltétellel, hogy területét művelés alá fogják venni (ne terre supradicte inculte maneant et inanes). Minthogy a tatárjárás után a pesti telepesek a tatárjárás alatti tapasztalataikon okulva az ősi telep helyett a biztosabbnak tetsző budai várhegyet szállották meg, a dunabalparti telep fejlődésében elmaradt. Az 1244. évi kiváltságlevélben foglalt kikötést az új telepesek egyelőre nem tudták teljesíteni s ennek tulajdonítandó, hogy Kőért István ifjabb király idézett oklevele nem jelölte meg Pest városa tartozékaként s a margitszigeti apácák mint uratlan földet szomszédos Cinkota nevű birtokukhoz csatolták. Az országbíró 1356 október 13-án kelt okleveléből megállapítható (Anj. okmánytár VT. köt. 503.1.), hogy a pesti polgárok (cives et hospites civitatis Pestiensis) Kőér birtok ügyében (in factö contradictionis, statutionis et metaruni erectionis possesionis Kuert vocate) a margitszigeti apácák ellen pert indítottak, amely per a vitás Kőér területén a helyszínen (in facie dicte possesionis Kuerd vocate) lett volna eldöntendő választott bírák közbenjöttével. Ez a döntés aligha hozott eredményt, mert a nádor 1388 augusztus