Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Gárdonyi Albert: Középkori települések Pest határában 14-27
16 GÁRDONYI ALBERT újabb birtokhoz juttatta a margitszigeti apácákat Jenőn, mert ezzel az oklevéllel kapták meg a Kartal-nemzetségből származott Kabas Tamás, továbbá Uza fiai Péter és Ferenc jenői jószágait. Ez a rendelkezés azonban egyelőre aligha léphetett életbe, mert a budai káptalan 1276 augusztus 29-i oklevele szerint (MODI, 947) Uza fia Péter Révjenőn (villa Jeneu de portu) fekvő birtokát az apácáknak elzálogosította s a Kartal-nemzetségbeli Kabas Tamás, továbbá Uza fiai Péter és Ferenc jogutódai csupán úgy nyugodtak bele a nevezett birtok elvesztésébe, hogy a budai káptalan 1279. évi oklevele szerint (MODL 1050) a margitszigeti apácák kifizették a többi birtokaikat terhelő bírságpénzt. Az említett Jenőn, Újjenőn és Révjenőn kívül a tárnokmester 1438 június 2-i oklevelében a Pesttel határos Kis Jenőről is szó esik (MODL 13194), amely szintén az apácák tulajdonát képezte s amelyet a pesti polgárok foglalásai ellen kellett megvédelmezniök. Jenő tehát elég nagy terjedelmű birtok lehetett, melynek egyes részei fokonként kerültek a margitszigeti apácák tulajdonába. Jenő délen Béccsel, illetőleg Ujbéccsel volt határos, amint ez Ákos óbudai prépost és Ambrus királynéi kápolnaispán 1268 április 13-án kelt okleveléből (MODL 667) megállapítható, ahol a nevezett területnek a margitszigeti apácák javára leendő átengedése azzal van indokolva, hogy határos a nevezett apácák jenői birtokával (vicina est et adjacet terre monasterii vestri de Jeneu) s ennek következtében hasznukra lehet (in posterum poterit esse fructuosa). A nevezett terület IV. Béla király 1268. évi oklevele szerint (MODL 651) lakatlan volt (terra vacua), ami valószínűen úgy értelmezendő, hogy lakosai a tatárjárás alatt elszéledtek, vagy elpusztultak. Erre a lakatlan területre, amelyen csupán Werner comes palotája állott, a nevezett unokája is számot tartott és ellentmondott az apácák beiktatásának, ami nem akadályozta meg az uralkodót abban, hogy az apácákat Új becs birtokában megerősítse. Erre a területre utóbb a pesti polgárok is igényt tartottak és igényüket IV. László király ma már ismeretlen adománylevelére alapították. Péter tárnokmester 1281 szeptember 21 -én kelt oklevele szerint (MODL 1102) a pesti polgárok használták is ezt a birtokot (quorum usui subjecta fuerat), tehát a város közvetlen közelében kellett elterülnie. Ebből aztán jogvita keletkezett, melyet a nevezett tárnokmester olymódon oldott meg, hogy Újbécs területét két részre osztotta : a Pest városát körülvevő nag} r árkon (fossatum magnum) túli s Jenővel határos részt az apácák birtokában hagyta, a nagy árkon inneni s Pest városával határos részt pedig Werner comes palotájával együtt Pest város területéhez csatolta. A két terület közötti határvonal részletesen meg van jelölve a tárnokmester idézett oklevelében, ebből azonban csupán annyit vehetünk pontosan kimutathatónak, hogy a határvonal a Duna mellett a nagy árok felett (juxta Danubium super magno fossato) kezdődött és azon a ponton végződött, ahol Keresztúrral, Pest városával és Jenővel közös volt a határ. Úgy látszik, hogy Új becsnek kezükön maradt területét az apácák Jenőhöz csatolták, mert az óbudai káptalan 1336 június hó 9-én kelt oklevelében (Codex dipl. VIII. 4. 191. és köv. 1.), ahol az apácák Jenő nevű birtoka és Pest város területe közti határvonal megállapításáról van szó, szórul-szóra ugyanazon határjelekkel találkozunk, melyek a tárnokmester 1281 szép-
