Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167

148 vî •

;

, ïPj^eëï&iJeGr' JÓZSKF bimbósfejezet maradt fenn a budavári, plébaniatemplom regi díszéből,

80

) a nélkül, hogy egykori helyükre vonatkozóan valamit is tudnánk. Magasságúk 30 cm. körül mozog- oszloptörzsük pedig 20- illetve 30 cm volt. j A mai mellékszentélyek épületplasztikai alkotásainak vizsgálata meddő volna, hiszen Schulek frigyes művének e részében hiteles előképek hiányában semmit sem másolhatott. Áttérhetünk tehát a hosszház pilléreit díszítő fejezetek vizsgálatára. A Koronázó-főtemplom csarnokhosszházát osztó három hajópillérpár változatos díszű fejezeteinek középkori eredetű előképeiből csak egyetlenegy darab maradt ránk. Ez az oszlopfő a Halászbástya-kőtárba került, kelyhét nyaktagból kihajtó és egy sorban elhelyezett bimbóslevelek borítják, formáinak együgyű faragási módja mesterének művészi képességére előnytelen fényt vet. A-díszítésből azonban kiolvasható, hogy az oszlopfő faragója a Béla-torony aljának fejezeteit készítő mester stíluskörébe tartozott s művének anyaga is a Béla-torony tartópillérének oszlopfőihez hasonlóan homokkő:

8

Í) Faragványunk Koronázófőtemplombeli másolata á nyugatról számított első északi hosszházpillér alsó fejezetövének keleti tágja s gipszmintája a Képzőművészeti Főiskola tulajdonában van. ! Ezzel szembeti egész sereg gipszöntvény került a Műegyetem középkori tanszékének és á Képzőművészeti Főiskolának birtokába, melyeknek mindegyike kimutathatóan rokonságban van a hosszházpillérek fejezetdíszével. A gipszmásolatok: három formakörbe csoportosíthatók. Az első csoportba öt öntvényt sörózunk s ezek formai tekintetben a főszentély és; a diadalívek fejezeteinek stílusát követik.

h Az egyik gipszminta golyós fejezetet mutat, Koronázó-főtemplombeli kőmásolata a déli-keleti kaputól bemenet balra eső falpillérnek díszítésére szolgál. Két gipszminta viszont a főszentély zárósokszögében elhelyezett akantuszleveles fejezetek díszítését mutatja; kőmásolataikat az északi pillérsor nyugatról számított második és harmadik tagjának alsó fejezetsorában az északkeleti, illetve északnyugati fejezetben ismerhetjük fel. A második csoportba ugyancsak öt oszlopfő tartozik. Stílusukat tekintve ez öntvények díszítésmödja a Béla-torony

7 alját díszítő fejezetek mesterének természetességre való törekvéséhez áll közel. Az egyik oszlopfő kelyhét két sorban elhelyezett és közös indából fakadó szőlőlevelek és fürtök ékesítik. A hármas csoportokba rendezett, de azért természethíven laza levelek és a közöttük elő-előtűnő fürtök elrendezése nagyjából a főszentély zárósokszögének déli. végében elhelyezett tölgyfaleveles fejezet díszítésmódját követi. Egy másik faragvány egysorban elhelyezett tölgyfaleveleket mutat. A levelek a kehelytest közepetáján végigfutó ágból hajtanak ki, az ág ellentétes, lefelé néző oldalán pedig makkok díszítik a kelyhet. Harmadik darabünk két, egymáson áthajló vadszőlőlevelet ábrázol s hozzá hasonló díszítésű mintaöntvény a Képzőművészeti Főiskolán található meg, Fejezeteink sorrendben a Koronázófőtemplom nyugatról számított harmadik északi hosszházpillérének alsó fejezetövében a nyugati, a negyedik déli hosszházpillér felső fejezetövén az északi és a harmadik északi pillér felső fejezetsorában a délnyugati oszlopfő mintájául szolgáltak.

82

) Az igazság kedvéért azonban meg kell még említenünk, hogy ez utóbbi fejezet díszítésmódja a hosszház nyugatról számított