Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167
ADATOK A BUDAVÁRI FŐTEMPLOM KÖZÉPKORI ÉPÍTÉSTÖRTÉNF/TÉHEZ 149 harmadik déli pillérének felső fejezetövében a délkeleti oszlopfőn ugyancsak visszatér, s ennek mintadarabja lehetett az előbb említett gipszöntvény. Végül a lazán mintázott akántuszlevelekkel ékes kelyhú ötödik gipszöntvény minden bizonnyal az ••? északi pillérsor nyugatról számított negyedik tagját díszítette az északnyugati oldalon. Ez utóbbi két gipszöntvény a Képzőművészeti Főiskola; az : előbbi; három pedig a műegyetemi középkori tanszék tulajdonában van* • . , A két nyugati hosszházpiílerpár : felső oszlopfő-koszorújának eredeti darabjai is elvesztek' az utókor számára s csak a főtemplom, megfelelő két pillérpárját koronázó kőrnásolatoknak a Műegyetemen és a Képzőművészeti Főiskolán levő gipszmintái állnak a kutatás rendelkezésére. E gipszöntvények alkotják a harmadik csoportot, számuk hat és beható vizsgálatuk arra az eredményre vezeti a kutatót, hogy a rajtuk alkalmazott díszítőmotívumolc: okvetlenül középkori faragványokon születhettek meg. 83 ) A fejezetek kelyheinek középmagasságábanötletesen elhelyezett maszkok, fejeik szájából kinövő indák haladnak s belőlük minden különösebb formai kötöttség nélkül két sorban elhelyezett golyvás levelek sarjadnak. Ahol az indák levéldísze nem volt elegendő a kehely testek betakarására, ott még külön kis ágdarabokből kinövő levélcsomókat is alkalmazott az eredeti faragványok mestere. Kétségtelen, hogy e fejezetek szobrászati köntöse nem volt előre megszerkesztve, átgondolva; alkotójuk a növényi formaelemeket faragás közben mintegy egymás mellé rakta s így e gipszöntvényeken a XIX. század iskolásízű gótikájának szerkesztő szelleme egyáltalán nem fedezhető fel. Nem hiszem, hogy tévedünk tehát,' ha e gipszöntvények formai előképét a budavári plébániatemplom eredeti faragványaiban sejtjük. E most tárgyalt faragványcsoportba kell soroznunk, továbbá a Mária-kaputól bemenet jobbra eső falpillér levldíszes oszlopfőcsoportját, mely az előbbiektől lényegesen csak abban tér el, hogy a szögletekből, koronás férfi és női fej tekint le ránk. A faragvány eredetije sajnos •• szintén nem ismeretes, csak a másolat műegyetemi gipszöntvénye. áll a kutató rendelkezésére". 04 ) A Halászbástya-kőtjárnak van azonban még egy, stílusban magányosan álló oszlopfeje, 85 ) melynek egykori, helye a Koronázó-főtemplom hosszházában látható másolata alapján megállapítható. A fejezet körtekeresztmetszetű pillértagozatot koronázott és erősen, stilizált levéldísszel ékes. Másolata a mai Béla-torony pillérériek déli olplaíán látható és a zenekórus ívét tartja. • . •. Külön vizsgálatot igényel a Halászbástya-kőtár két nagyméretű fejezete, melyek a többiektől elütő; méretükkel és-különös alakjukkal az eddig tárgyalt fejezetcsoportok egyikével sem hozhatók rokonságba. Formai szempontból még legközelebb a nyugatról számított második és harmadik hajópillérpárnak felső; fejezetsoráho állnak/amennyiben faragójuk kelyheiket golyvás levelekkeí szórta tele. Méretük azonban már nem egyezik ezekkel. Fejezeteink egybefaragott fejlemezeikkel együtt 55, illetve 57 cm magasak, az egyik faragvány háromnegyed oszlopfő, 86 ) törzsének szélessége 31 cm, a másik: is oszlopfő Ugyan s törzsének szélessége körülbelül 16 cm lehetett, :de kelyhe -az egyik oldalon gyámszerűen kinyúik, bár az sem lehetetlen; r hogy e gyámnak vélt függvény- a
