Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167
146 IFJ. CSEMEGI JÓZSEF bimbós levelek borították. A Képzőművészeti Főiskola gipszgyüjteményében ugyan még hat darab sedilia-oszlopfő méretű öntvényt találhatunk, azonban formáik már első pillantásra meggyőzik a kutatót, hogy nem eredeti faragvanyokról készültek s az újjáépítés idején mintadarabokul szolgálhattak. A kórusrész fejezeteinek megtárgyalására áttérve mindenekelőtt emlékeztetnünk kell arra, hogy a fennmaradt fényképfelvételek alapján már felismertük : a budavári plébániatemplomban a mai kórus két boltmezeje között álló egykori, nyugatról számított ötödik déli hajópillérnek fejezetdísze nem volt. És ugyancsak ezt kell mondanunk az egykori ötödik északi pillérről is. Lers Pál 1878. évi augusztus hó 26-án kelt jelentésében ugyanis megállapította, hogy az ötödik északi pillér a déli hosszházfal kiváltópillérével egyidőben épült. Joggal feltételezhetjük tehát, hogy épúgy fejezetek nélkül készült, mint déli testvére. És e feltételezésünket igazolja a Schulek-hagyaték egy fényképe is, mely 1878 június 12-én készült és az északi pillért kiváltás előtti állapotában mutatja. Ezen az inkább műszaki-történeti érdekességű képen jól látható, hogy az északi ötödik pillér felső része minden fejezetdísz nélkül épült, a rajta kivehető tagozatok megszakítást nem szenvedve kvisztak fel egykor a boltozatra, hogy ott a bordák szerepét vállalják. E meggondolások eredményeképen Valószínűnek tartjuk, hogy a budavári plébániatemplom szentélyének kórusrészében csak négy helyen : mégpedig a nyugatról számított negyedik pillérpáron és a főszentély záró-sokszögének két végében épült falpilléreken kereshetünk épületszobrászati alkotásokat. A Schulek Frigyes által készített alaprajz szerint e felsorolt pillérek magja még a szentélysokszög építési idejébe tartozott s így jogunk van feltételezni, hogy fejezetei közül a lebontás idejében néhány még eredeti helyén volt. Ha a Koronázó-főtemplom szentélyének kórusában szétnézünk, mindenekelőtt a zárósokszög déli végében álló falpillér fejezetsora kell, hogy érdeklődésünket lekösse. A falpillért három háromnegyedoszlop kíséri s ennek megfelelően három oszlopfőből áll a pillér fejezetsora is. Díszítésének jellemzője az, hogy az oszlopfők kehelytesteit közvetlenül a nyaktag fölött ág szalagozza körül, melyből három-három tölgylevéllel és makkokkal megrakott mellékágak sarjadnak. A tölgylevelek két sorban helyezkednek el s enyhe naturalizmussal faragtattak ki. E pillérfejezet töredékes gipszöntvénye a műegyetemi középkori tanszék birtokában van, egy másik példányát a Képzőművészeti Főiskola gipsztára őrzi, a budavári plébániatemplomból származó eredetije pedig a Halászbástyakőtár egyik legjelentősebb darabja. 78 ) A fejezetek magassága átlagban 34 cm, az oszlopfők alá tartozó törzsek szélességi mérete pedig 45, illetve 16 cm. Magassági méretük tehát a szentélyzáródás fejezeteinek magasságával egyezik s arra enged következtetni, hogy a kórusrész többi egykori fejezete is ezzel azonos magasságú volt. A mai szentély kórusrészében az egykori csarnoktér ötödik pillérpárjának helyén, falpillérek állanak. Három-három oszlopfőből álló fejezetsorukat vadszőlőlevelek borítják be : a nyaktag fölött húzódó ágból hajtanak ki az indák, melyeknek levelei két sorban övezik a kelyheket. Az alsó levélsort erős kiüléssel faragta ki mestere, a felső levélsor viszont