Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167

m IFJ. CSEMEGI JÓZSEF a támpillérek állása kétségtelenné teszi azt, hogy a mellékhajókat keleten a főszentély építésekor egyenes záródású mellékszentélyekkel rekesztették be. Ma. a koronázó főtemplom szentélyrésze ezt a megoldást mutatja, nyilvánvaló tehát, hogy Schulek Frigyes a templom keleti részénél a főszentély-korabeli állapotot kívánta a nézővel érzékeltetni, ellentétben à templomtesttel,; hol viszont a esarnöktemplommá való átépítés formáinak bemutatása volt nyilvánvaló törekvése. A műemlékek védelmének történetét nézve, Schulek Frigyes abban a korszakban működött, mikor a műemlékek helyreállítója feladatát abban látta, hogy az átépítésekkel idők folyamán elmosódottá vált eredeti tervnek elveszett szépségeit újra érvényre juttassa s ennek érdekében a későbbi korok átépítéseiben rejlő, sokszor még az eredeti terv értékeit felülmúló esztétikai értékeket is hajlandó volt feláldozni. Ha ebből a szemszögből bíráljuk el Schulek Frigyes helyreállítási módszerét, úgy meg kell állapítanunk, hogy a Koronázófőtemplom szentélyrészének megalkotásakor őt kétségtelenül korának purista irányelvei vezérelték, noha — és ezt nem győzzük eléggé hangsúlyozni — nem volt ez elvnek mindenkor feltétlen híve. legalább is erre vall a Koronázó-főtemplom hosszházának terve, melyben nem az eredeti bazilikális elrendezésű hosszház szabad másolatát adta, hanem a későbbi átépítés által csarnoktemplommá alakított templomteret alkotta újjá. Ki kell tehát mondanunk : a budavári plébániatemplom helyreállítási munkálataiban Schulek Frigyes szakított korának elfogadott helyreállítási elveivel és új, a műemlékvédelem mai felfogásához sokkalta közelebbálló módszer szerint járt el, amidőn művének megalkotásában minden igyekezetével azon volt, hogy a különböző építési korszakok munkásságát a lehetőséghez képest egyformán érzékeltesse az építményen. E célját úgy vélte legjobban elérni, ha a hosszháztest különböző építési koraira jellemző térfűzéseket és formamegoldásokat egymástól lehetőségig elkülönítve a maguk tisztaságában állítja a néző szeme elé. Hogy pedig éppen a keleti részen kívánta a főszentély építési korszakának térfűzését és formakincsét megörökíteni s a templom testén viszont a csarnoktemplommá való átalakításét, ezek után könnyen megmagyarázható : a templom nyugati részén a főszentéllyel azonos építési korszakból fennmaradt részletek jelentőségben elvesztek a csarnoktérré való átalakítás formái mellett, a hosszház jellegét tehát inkább a csarnokká átépítéskor faragott építészeti és szobrászati részletek határozták meg ; ezzel szemben a templom keleti felén nagyjelentőségű felfedezésszámba ment a főszentély eredeti architektúráját megőrző falsáv megtalálása és az egykori mellékszentélyek záródásának megállapítása, így a templom keleti felén a csarnoktemplommá építés korszakának formakincse rovására inkább a főszentély-korabeli formák megőrzését határozta el. Bnnek az elvi döntésnek eredménye volt az, hogy a két sokszögzáródású mellékszentély részleteinek másolásától eltekintett, amiből önként következik, hogy a déli szentélyhez későbbi időben kapcsolt toldaléképítményt az újjáépített Koronázó-főtemplom alaprajzának megszerkesztésekor teljesen figyelmen kívül kellett hagynia. A mai templom északi oldalának az eredetitől eltérő alaprajzi beosztása is teljes mértékben Schuleknek erre az alapvető elhatározására vezethető