Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167

ADATOK A BUDAVARI FŐTEMPLOM KÖZÉPKORI ÉPÍTÉSTÖRTÉNETÉHEZ 133 tétjük, hogy a falsíkokat áttörő kétosztású kőrácsos ablakok alatt sedilia,fülkék foglaltak helyet. v : Fényképünk, mely a szélén levő feljegyzés szerint: az 1878 június. 12-i állapotot mutatja, még kétségtelen bizonyítékot szolgáltat arra is, hogy a főszentély és a mellékszentélyek nem egy korban épültek. Ugyanis a déli mellékszentély lebontása alkalmával előtűnt a fél-tizennégyszög alaprajzú főszentélynek a mellékszentély építésekor elépített déli szélső oldala is. Ez a falsáv, mely így a későbbi korok átépítésétől megmenekült, a maga eredetiségében mutatja be a főszentély egykori architektúráját. E szerint a főszentély falait ablakok két egymásfölötti sorban törték át. Az alsó sor ablakai félkörívesek voltak, bélletük keresztmetszete a nyugati homlokzat rózsaablakának kávakeresztmetszetével azonos rajzot mutatott, a felsők viszont csúcsívbe borultak össze, az alsókkal szemben kőráccsal osztottak voltak s bélletüket hengertag díszítette. Schulek Frigyes az újjáépített templom főszentélyén az eredeti alaprajz betartásával mindezeket a formákat is szó szerint átvette, így a mai főszentély részletformái: az idetartozó eredeti faragványoknak töredékanyagunkból való kiválasztásában biztos támpontul szolgálhatnak. Segítségükkel megállapítható, hogy a Halászbástya-kőtár a felső ablaksor . egyik tagjának könyöklőszéldarabját őrzi, további darabok pedig mindkét ablaktipusból elő-* fordulnak az Epreskertben és a Kisbaári Kiss Ferenc-gyüjteményben egyaránt.

55

) Az a körülmény, hogy a Koronázó-főtemplom mai szentélyének lényeges formái az egykori szentély azonos rendeltetésű részleteinek másolásából adódtak, teszi jogosulttá azt is, hogy azoknak az újjáépítéskor felhasznált építészeti tagozatoknak is figyelmet szenteljünk, melyekről biztos adatok híján nem tudjuk, hogy eredeti előképek nyomán készültek-e avagy sem. Ilyen részletnek kell tekintenünk például a mai szentély lábazatát, melyet ha figyelmesen megvizsgálunk, úgy benne a déli hosszházfal déli-keleti kapuzata mellett fennmaradt lábazati párkányra ismerünk. Nincsen okunk hitetlenkedni abban a tekintetben, hogy a főszentély elfalazás mögül előtűnt eredeti falrészletének minden lényeges építészeti alakzata fennmaradt s így a mai főszentély lábazata is biztosan az egykori lábazati párkányának formáit mutatja. . Egy 1878 május 7-ről keltezett, a Schulek-hagyatékból származó fénykép a déli szentélyt és a főszentély déli sarkát örökítette meg számunkra (22. kép). Ekkor még a déli szentély ablakainak erősen kitöredezett kőrácsai helyükön voltak, mély vájattal s külső szélükön futó körtetagozattal díszített belleteik majdnem teljes épségben vészelték át a századok viharait. A főszentély azonban az idők folyamán erős átalakításokon esett keresztül. Ablakait már a középkorban átépítették, amennyiben az egymás fölött levő ablakok helyett a mellékszentélyekéhez hasonló, hosszú, keskeny gót ablaknyílásokat törtek falába. Később ezeket a gótikus ablakokat újra megosztották : a fényképen jól látható egy-egy ilyen újabb török- és barokkon beépített ablaknyílás.: Sajnos, az északi szentélyről nem ismerünk fényképfelvételeket, azonban minden valószínűség szerint az előbbiekhez hasonló állapotban lehetett Schulek Frigyes idejében. A szentélyek e képeken megismert részleteiből alig-maradt ránk néhány faragvány. Csak