Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167
134 IFJ. CSEMEGI JÓZSEF egy-két igen rossz állapotban levő kőrácstöredék emlékezteti a kutatót a mellékszentélyek ez egykori díszeire. 56 ) Belőlük ma már azt sem lehet megállapítani, hogy mely ablakokban nyertek elhelyezést. Azonban említést érdemel még I,ers Pál mérnöknek, a budavári plébániatemplom újjáépítésénél közreműködő helyszíni ellenőrnek 1878 augusztus 26-án kelt jelentése, melyben arról ír, hogy a templom keleti része már lebontásra került. Egyben többek között azt is közli, hogy a főszentelynek az északi hajóval közös falában egy ablak belső kerete tűnt elő, eredeti, bár durva színezéssel ellátva. Ezzel kapcsolatban azt is megemlíti, hogy a festésnyomokról színes másolat készült. Sajnos ez a minden bizonnyal vízfestmény a mai napig még nem ismeretes előttünk. I,ers Pál jelentéséből mindenekelőtt az tűnik ki, hogy az északi mellékszentély és a főszentély közös falában a föszentelynek ugyancsak egy elfalazott ablaka került napfényre és keretén még egykorú festésnyomok is láthatók voltak. Ezek szerint a templom még a mellékszentélyek építése előtt díszesen ki lehetett festve. Sajnos a budavári plébániatemplom északi oldaláról kevés fénykép került elő a Schulek-hagyatékból, ezért oly összefüggő képet, mint a déli oldalról kaptunk, nem remélhetünk. Ennek egyik főoka abban keresendő, hogy az északi oldal a barokkorban erős átépítésen esett keresztül s így a fényképezőgép lencséjére érdemesnek látszó középkori részletek nem is nagyon maradhattak fenn. A Schulek Frigyes által készített felmérési alaprajz szerint középkori épületrészek csakis a negyedik, ötödik és hatodik boltszakasz vonalában kerültek elő s e legutóbbihoz kellett az úgynevezett Gara-kápolnának is csatlakoznia. Lers Pál ellenőr a Gara-kápolna maradványainak megtalálásáról először az 1877 januári jelentésében ír, februári jelentése pedig már egyes részletekről is beszámol, úgyhogy megfigyelései alapján nagyjából fogalmat is alkothatunk a kápolna akkori állapotáról. Leírása szerint a Gara-kápolna északi főfala megmaradt és a boltváll alatti magasságban faragványokkal volt díszítve. Itt tesz említést továbbá a templomtérbe vezető kapuzat maradványairól is. »Különös — írja még — hogy a jelenlegi (éjszakfelőli) sekrestyében és pedig a nyugoti falában egy középpillér a mellette volt tágas gót alakú nyílásokkal együtt befalazva találtatott. Az egyik nyílásnak (»nyílás« helyett a jelentés végéhez fűzött pótlásban »mélyedést« ír) befalazásában vas rácsú ablak, de szintúgy befalazva szemlélhető. Még különösebb az, hogy a sekrestye éjszaki falában két lábnyi magasságban a talaj felett kőből faragott csatorna létezik, mely a falon keresztül irányulván, kiöntő csatornának látszik és azt sejteti, hogy a sekrestyének ezelőtt más rendeltetése lehetett (p. o. konyha, vagy ebédlő) és a fent érintett nyílásokkal a templom éjszaki oldalán létező földszinti helyiségekkel, az ú. n. Zichy-kápolnákkal összeköttetésben volt.« Ha a Lers által közölteket egybevetjük a templom egykori, Schulek Frigyes által készített alaprajzával, úgy a következő eredményre jutunk : bontás közben csak egyetlenegy észak-déli irányú fal került felszínre a főtemplom északi oldalán, mégpedig a negyedik és ötödik boltszakasz érintkezési vonalában, benne egy barokkorban elfalazott ajtóval és egy gót stílusú ablakkal, Lers Pál tehát csak erről a falról emlékezhetett meg
