Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167
132 IPJ. CSEMF,GI JÓZSEF hozzáfűzött épületrész azonban Schulek Frigyes idejében már csak félmagasságban állott és sekrestyéül, valamint sekrestyelakul szolgált. A sekrestyerész lebontásának alkalmával napvilágot látott a szentély s egyben a déli oldal egyetlen, nagyjából ép támpillére is, mely a hatodik boltszakasz és a déli szentély záródásának határán állott. A támpillér a fénykép tanúsága szerint a hosszháznak körülbelül harmadmagasságában lépcsősen visszaugrott, a főpárkány alatt pedig hatalmas rézsűben végződött. A támpillér lépcsőjét három oldalról rézsüsen faragott fedőkő takarta, melynek csúcsán fínomdíszü szobortalapzat volt. Egy ilyen szobortalapzat töredéke szerencsésen fenn is maradt az utókornak és ma a Halászbástya-kőtár egyik kiállított darabja. 54 ) E támpillér formáinak ismeretében tehát akár képet is alkothatunk a déli mellékszentély azonos rendeltetésű részleteinek felépítésmódjáról. A Schulek-hagyaték egy másik fényképén a déli szentélyt már félig lebontva láthatjuk (21. kép). Még állt azonban a déli szentély falának kiváltó íveit viselő nyolcszögű pillér falból részben kibontott teste, amint csonkaságában is hatalmas lendülettel nyúlt fel az egykori boltozatok magasságáig. Törzsén vízszintesen osztó tagozatok nem vehetők ki, ami arra vall, hogy az egykori déli hozzáépítés nem volt emeletekre tagolva, hanem a mellékszentélyek légteréből mintegy kereszthajószerűen nyílott. E fénykép arra is bizonyságot szolgáltat, hogy e pillérnek fejezete nem volt, a kiváltóívek tagozatainak egyrésze — mint azt már előbbi «fényképünk is mutatta —minden közvetítő épületplasztikai dísz nélkül, egyszerűen a pillér törzsére metsződött, másik része pedig a pillértestből buggyant ki, majd könyökvonalban megtörve lendült a magasba. Ez az ívtagkezdet a fénykép szerint, ha erősen megviselt állapotban is, de- napvilágot látott eredeti helyén. A nyolcszögű pillér törzse mögött, azzal egy vonalban tűnik elő a templomtér nyugatról számított ötödik pillére, mely a déli szentélyt a főszentélytől választotta el. Gazdagon tagozott teste keresztmetszetben csúcsra állított négyszöget mutat, éleit pedig hengeres és körtetagozatú profilok élénkítették. E pillérnek'sem volt szobrászati dísze: tagozatai fejezetek közvetítése nélkül kúsztak fel á hajókat elválasztó ívekre. Kivételt csak a nyolcszögű pillér felé tartó déli hevederív bordája alkotott, mely a hajópillér tagozataiból a nyolcszögű pillér kiváltóíveinek tagozatával egyező módon kibuggyanva bontakozott ki a boltfészekből. A "déli szentély záródásának lebontásával láthatóvá vált a szentélyzáródás boltozatához tartozó falpillér körtetagja is a zárósokszög északi végében. E tagozat — mint a hajópillér árkádíveinek tagozatai — ugyancsak minden megszakítás nélkül emelkedett a magasba, hol elszakadva a szentély falától a boltozati borda szerepét vállalta. Ez az épületrészlet irányítást ad a déli mellékszentély belső architektúrájának elképzeléséhez. A szentélysokszög törésvonalaiban bizonyára ehhez hasonló körtetagozatú falpillérek voltak, melyek á magasbán ívbe borultak és talán díszesebben kialakított zárókőbe futottak Össze. Ha még hozzávesszük ehhez a Lers Pál 1878 augusztus 26-án kelt jelentésében foglaltakat, melyekből arról értesülünk, hogy a mellékszentélyek falát sediliaftilkék is tagozták, úgy a mellékszentély architektúrájáról alkotott vázlatunkat azzal is kiegészít-
