Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167
130 IFJ. CSEMEGI JÓZSEF totta meg azt, hogy a töredékes ívdombormü ép állapotában Mária halálát hogyan és mily elrendezésben ábrázolta. 49 ) Feltűnő azonban az, hogy Schulek Frigyes az újjáépítéskor az előcsarnokkal kapcsolatban nem követte eddigi módszerét : az általa megtervezett előcsarnok teste nem nyolcszög, hanem négyzetalapra épült. Nem hallgatható el azonban az a tény, hogy Schulek Frigyes, bár alkotóképzeletét az eredeti alaprajz által nem kötötte meg, az előcsarnok építészeti kialakításában a fennmaradt gyér eredeti formákhoz mégis ragaszkodott és az előcsarnokot teljesen a Mária-kapu szellemében és stílusában tervezte meg. Ez a jelenség érdekes fényt vet Schulek Frigyes újjáépítési módszerére, mondjuk : a helyreállítás problémájáról vallott felfogására. Az építészeti részletformák hű másolásra ösztönözték s így az eredeti formákat majd minden esetben másolatban átmentette az utókor számára. Ilyenkor tehát inkább műtörténész és helyreállító, restaurátor volt, mint építész. Abban a korban, melynek szülöttje volt, a múlt alkotásaiban való elmerülésnek ez a foka ismeretlen volt még, ezért ha nem is mentette meg az eredeti részletformákat a maguk helyén, azzal, hogy másolatban megörökítette azokat, művét az utókor részéről, ebből a szempontból is méltán illetheti elismerés. Viszont, ha eredeti faragványok formaképzeletét nem kötötték meg, az építész legyőzte benne a tudóst. Jogosan látta célszerűbbnek az előcsarnok alaprajzát négyzetalapúnak venni, mert ezzel tágasabb és a Mária-kapuval azonos nyílással ellátott kapuzatú előcsarnokot tervezhetett. Bitért tehát az eredeti alaprajztól, noha az előcsarnokot ez esetben is a Mária-kapu stílusában tervezte meg. A déli homlokzat egyhangú második és harmadik szakaszáról készült fénykép építészeti részletformákat nem mutat. A fal sorozatos átépítések nyomait viseli magán : a párosával beépített újabb ablakkávák körül előtűnnek a középkori, gótikus ablakok befelé szűkülő bélletei, melyek Schulek Frigyesnek az újjáépítéskor a déli hosszházablakok előképéül szolgáltak. A boltszakaszokat elválasztó támpilléreket bizonyára a későbbi átépítések és hozzáépítések idején faragták le, egykori formájukra semmi nyom nem enged következtetni. 50 ) A negyedik boltszakaszt megörökítő fényképek 51 ) azonban újra fontos megállapításokra adnak alkalmat. B boltszakaszba ugyanis egy másik déli kapu nyílt, mely ha erősen megrongálódva is, de nagyjából teljes egészében ránkmaradt s az Bpreskertben felállítva a mai napig is látható. 52 ) A kapu egynyílású volt és a hosszház falsíkja elé ugró béllete külön kis kapuépítményt alkothatott. Bz építmény külső falélének keménységét oszlopok enyhítették, a bélletet magát pedig közös lábazaton álló, alaprajzi szempontból egyéni ötletességgel elrendezett pillérnyelvek és az ezeket körülvevő oszlopok díszítették. Az oszlopok szélesen terpeszkedő háromgyűrűs tányértalpon álltak, törzsük a fal előtt szabadon nyúlt fel s csak finoman de azért erőteljesen megmintázott kehelyfejezeteik voltak falba kötve. B fejezetekre támaszkodtak a bélletívek, melyek közül a belső és középső ív eléggé épen vészelte át a századokat, a külső azonban elpusztult az idők folyamán. A bélletek által keretezett kapunyílás kávakövéből a bélletoszlopfők magasságában egy-egy gyám ugrott ki s támasztotta meg a
