Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167

ADATOK A BUDAVÁRI FŐT^MP^OM KÖZÉPKORI ÉPÍTÉSTQRTÉNETÉHFZ 129 lehetetlen, hogy a Mária-kapu előcsarnokának díszítéséből valók. Az ugyanis nem látszik valószínűnek, hogy a templom külső architektúrájába illeszkedtek, mert méretük ahhoz túlkicsi. Meggondolásaink kézzelfogható eredményének a Madonna-szobor eredeti helyére vonatkozó feltevésünket tekintjük. A Mária-kapu fényképének és fennmaradt építészeti töredékeinek vizsgálatára visszatérve, meg kell még azt is állapítanunk, hogy a fenn­maradt részletek anyaga nem egységes. Az erős kopásokat mutató s felületükön sötét színű homokkő-töredékek mellett finomabb részleteiben is feltűnően jó állapotban ránkmaradt világosszínű mészkőfaragványokat találunk közöttük s ez utóbbi csoporthoz sorozódik a már említett, későbbi helyreállításból származtatható oszlopszék darabja is. E két, egymástól különböző szerkezetű anyagnak alkalmazása magán a fényképen is fel­ismerhető, amennyiben a kapuzat bélletének lábazata, sőt a baloldali bélletoldal egész alsó harmada világosabb színű kőanyagból készült és .szemmelláthatóan jobb állapotban is volt a kibontáskor, mint a kapuzat többi része. Továbbá feltűnő az a körülmény is, hogy a mészkősorok a déli torony falába vannak kötve, ezzel szemben a homokkőből épített falrészek a toronyfaltól elválnak. Az elválasztó függőleges falhézag az ívek magasságában különösen jól látható. E megfigyelések a kapuzat egy későbbi helyreállításának feltételezését teszik indokolttá. Ha Schulek Frigyes fényképét további vizsgálat tárgyává tesszük, úgy azt is megállapíthatjuk, hogy a bemenet balra eső kapubéllethez tagozatok csatlakoznak, melyek azonban a Mária-kapu tulajdonképeni bélletéhez már nem tartoznak. B tagozatok egy kivételével, a bélletív kezdetének magasságában finomművű és a béllettagozatokëhoz hasonló fejezetekben végződnek s fölöttük ívtagozatok kezdete látszik. Nem lehet vitás, hogy e tagozatok és ívek az egykori előcsarnok architektúrájához tartoznak s a Schulek Frigyes által meghatározott előcsarnok-alaprajzba kifogástalanul be is illeszthetők. Az ívek rendeltetése a fénykép alapján ugyancsak megállapítható. A szóbanforgó tagozatokat a Mária-kapu bélletétől egy fejezetnélküli tag választja el, mely a bélletív kezdetének magasságában eredeti irányából kilendült és íve a hosszház falával 45 fokot bezáró függőleges síkban az egykori előcsarnok középpontja felé tartott. A fejezetekkel koronázott tagozatok viszont oly ívet tartottak, melynek síkja a hosszház falára merőleges volt. Nyilvánvaló tehát, hogy az előbbi ív az előcsarnok boltozatának egészen a lábazatig levezetett bordatagozata volt, míg az utóbbi a boltozat falsíkmenti vakíve lehetett. Az ennek alapján elképzelhető boltozati rendszer a Schulek Frigyes kutatómunkája alapján nyolcszögűnek megállapított előcsarnok-alaprajzzal 48 ) sem áll ellentétben. Schulek Frigyes az újjáépítéskor a Boldogasszony templom e dísz­kapuját eredeti helyén másolatban újrafaragtatta : minden, a fénykép szerint eredeti helyén megmaradt faragványrészlet e másolatban fel­lelhető ; de gondja volt arra is, hogy az ívmező domborművének kiegészítése ikonográfiái szempontból is kifogástalanul történjék. Ebben az igyekezeté­ben Czobor Imre volt segítségére, ki egy XV. századbeli az esztergomi kincstárban talált és azonos tartalmú gyöngyhazfaragvány alapján állapí­10. Tanulmányok Budapest múltjából VIII.

Next

/
Thumbnails
Contents