Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167

ADATOK A BUDAVÁRI FŐTEMPLOM KÖZÉPKORI ÉPÍTÉSTÖRTÉNETÉHEZ 125 belső falfelületén — mely a fényképfelvételen az első és második emeletet egymástól elválasztó övpárkány magasságáig követhető — jól látható a benne csavarodó csigalépcső fokainak csorbázata. Fényképünk arról is híven beszámol, hogy a csigalépcső légteréből a torony földszintje és első emelete megközelíthető volt. Az emeleti térbe vezető nyílás, elhelyezését tekintve, minden bizonnyal még középkori eredetű volt, mert a toronyemeletre másképen nem lehetett volna feljutni, noha helyreállítás előtti állapota azt mutatja, hogy a későbbi korokban végzett átalakítási munkálatok formai eredetiségéből ugyancsak kiforgatták. Ezzel szemben a földszinti nyílást egyáltalán nem tekinthetjük középkori eredetűnek. A későbbi s tört kövekből összerótt elfalazástól szemöldökíve a fényképen élesen elválik s látni engedi, hogy nem boltozassál készült, hanem a már meglevő faragott kőfalat utóbb egyszerűen kivájták. És különben is a templombelső felé nyitott toronyaljának a lépcsőtornyocskából való megközelítésére a középkorban semmi szükség nem lehetett, ennek az összekötő nyílásnak létesítésére csak abban az időben kerülhetett sor, midőn a jezsuiták a rendház és a papnövelde közötti forgalmat a templomon keresztül kívánták lebonyolítani. Hogy a lépcsőtorony legalább a második emeletig vezetett, azt az első emelet bekötőnyílása feletti lépcsőesorbázat bizonyítja. Viszont a torony többi emeleteit a négyzetalapú toronytest északnyugati sarkára állított hatszögalaprajzú lépcsőtorony kötötte már össze, amiből vSchulek Frigyes joggal következtethetett arra, hogy a déli lépcsőtorony csak a második emeletig nyúlt fel. E meggondolások alapján tervezte meg tehát az újjáépített Mátyás-torony alsó emeleteit összekötő lépcsőtornyot. A Mátyás-torony felső emeleteit összekapcsoló hatszögű lépcsőtorony a plébániatemplom egykori főhomlokzatát megörökítő fényképfelvétel bizonysága szerint az újjáépítéskor még majd másfél emeletnyi magasságban állott. A toronytest élein a Mátyás-torony díszítéséhez hasonlóan hengertagok futottak, melyeknek oszlopszékei a templomtorony első és második emeletét elválasztó rézsűfelületre támaszkodtak. À második emelet háromkaréjos vakráccsal díszített osztópárkányával egymagasságban övpárkány szakította meg a lépcsőtorony testét, mely alatt a falfelületet vakráccsal díszítette a középkori kőfaragó. E vakrácsokat felső végükön szamárhátívű átvetőpárkány keretezte ; íve kis toronyfiak közé feszült, a toronyfiakat pedig az oszlopfőkben végződő élhengerek hordták. Az övpárkány _ felső rézsűjéről újabb élliengerek szökkentek a magasba, úgyhogy biztosra vehető, hogy ez a díszítőmotivum emeletenkint megismétlődött. Schulek Frigyes tehát, midőn az újjáépített Mátyás-torony északnyugati sarkán e. hatszögalapú lépcsőtorony mását megalkotta és annak testét ebben a szellemben a templomtorony kősisakjának alsó galériájáig felvezette, voltaképen a fenti meggondolás alapján járt el s ha e lépcsőtorony felső kétharmadának architektúrájára a lebontás alkalmából felszínre került töredékanyagban támpontot nem is talált, az újjáépítésre vonatkozó tervének e részlete sem tekinthető teljesen önkényesnek. Végül szóljunk néhány szót a négyzetalaprajzú toronytest sarkait erősítő támpillérek formai megoldásáról is. Fényképeink csak a délnyugati