Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167
ADATOK A BUDAVÁRI FŐTEMPLOM KÖZÉPKORI ÉPÍTÉSTÖRTENETÉHEZ 121 egy, két darabból álló felirattöredék is, mely a Széchényi György esztergomi érsek által alapított jezsuita-kollégium homlokzatának évverséből : FelvIX! qVanta Do fMVs][söCIIs sVj rreXIt IesV? 19 ) mentett át néhány töredékszót (kerettel megjelölve). A töredék tanúsága szerint az éwers alatt az alapító neve is megörökítésre került. Egy másik, Schulek-hagyatékból előkerült fénykép — már a lebontás alkalmából készített felvételek egyike — a Pálffy Miklós gróf által építtetett előcsarnok eltávolítása és a vakolat leverése után mutatja be a templom nyugati homlokzatát. (18. kép.) Ekkor tűntek elő a középkori főkapu bélletének maradványai, továbbá az oromfal későbbi átépítések alkalmával kitört és elfalazott rózsaablakának kávája és kőrácsának egy-két ívdarabja is. A kőrácskeresztmetszet a nagyméretű fénykép alapján meglehetős biztonsággal megállapítható, s így ennek segítségével bizonyságot nyerhetünk arra nézve, hogy felsorolt gyűjteményeinkben a rózsaablak kőrácsának számos töredékdarabja menekült meg a megsemmisülés elől, 20 ) sokkal több, mint amennyit maga e fénykép mutat. Talán a rózsaablak befalazása alkalmával használták fel e töredékeket, s így a kibontáskor újra napvilágra kerülhettek. Igen fontos az a tény, hogy e töredékek nagy száma még ma is lehetőséget nyújt a rózsaablak eredeti formájának visszaszerkesztésére. Annál inkább hihető tehát az y hogy Schulek Frigyes idejében a visszaszerkesztésre elegendő számú töredék állott rendelkezésre, és ekként az újjáépített Koronázó-főtemplom mai nyugati rózsaablaka az eredeti formák hű betartásával készült el. E feltevés helyességét több körülmény is támogatja, így a mai rózsaablak kőrácsának és kávájának tagozatai az eredetivel megegyeznek, továbbá a fennmaradt töredékek az újjáépített templom rózsaablakának rajzába mind beilleszthetők. Ezen az alapon feltételezésünk, miszerint Schulek Frigyes az újjáépítéskor művén a nyugati rózsaablakot a fennmaradt nagyszámú töredékek alapján visszaszerkesztett kőrácsrajz szerint készíttette el, helytállónak mondható. Budapest székesfőváros középkori műemlékanyagának sajnálatosan nagy vesztesége, hogy a budavári plébániatemplom nyugati főkapujának faragványai majd egy szálig elvesztek, noha fényképünk bizonysága szerint a béllet meglehetősen ép állapotban látta meg a napvilágot. A kapuzat bélletmélysége sokkal nagyobb volt, mint a homlokfal vastagsága, így a béllet a falsík elé kinyúlt s hatalmas kapu-előépítményt alkothatott. A bélletrézsűket gazdagon tagozott kötegpillérek és oszlopok díszítették, fejezeteik erőteljesen megmintázott növényi formaelemekkel voltak borítva s fejlemezük keresztmetszete a háromgyűrűs lábazatok profiljának megfordításából állt. E fejlemezekre ereszkedtek a kapuzat enyhe csúcsívbe lendülő bélletívei, melyeknek keresztmetszete a bélletoldalakkal nagyjában megegyezett. A nagyméretű, de vonalvezetésében kecsesnek mondható kapuzat részletfínomságokban bővelkedő formai megoldása gótikus építészetünk egyik legsikerültebb alkotásává emeli a budavári plébániatemplom épületének e részét, s annál sajnálatosabb, hogy belőle hírmondónak csak a kapubéllet szőlőindával befuttatott ívének két megviselt darabja 21 ) és egy, a Műegyetemen elhelyezett gipszöntvény maradt meg az utókor
