Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167

Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez. A budavári Koronázó-főtemplom építésének története Budapest székesfőváros múltjának még tisztázatlan fejezeteihez tartozik. Bár újjáépítésének idején műtörténetíróink megkísérelték az építés különböző korszakait levéltári adatok alapján megállapítani, mégis a hirtelen fellángoló kutatásláz rövidesen alábbhagyott, mihelyt kiderült, hogy a templom múltjának összeállításához a fennmaradt okleveles anyag nagyon sovány. Az újjáépítés pedig elkezdődött. Halálraítélték az elmúlt korok kőbevésett kezenyomát, elűzték a szorgalmas művészkezek által patinás kövekben életrekeltett lelket : a multat, mely darócruhába öltözött a véres századok pörölycsapásai alatt. Megszületett az újjáébredt nemzeti öntudat temploma, melyben a főváros királyi vendégét fogadta, új, remekbekészült egyház szökkent az égnek s ragyogott az időtől megmart régi épület helyén. Schulek Frigyes ihletett lelke újraálmodta nemzeti multunk e fennmaradt darabját, az ő műve áll ma is és hirdeti alkotójának nagy művészi érzékét. Azonban, ha az élő építészet az új főtemplom gyönyörű neogótikus épületében maradandó alkotással is lett gazdagabb, a műtörténeti tudományok felbecsülhetetlen kárt szenvedtek azáltal, hogy ez a középkori építészetünk szempontjából oly jelentős alkotás az utókor számára elveszett. Kutatásainkban ma már csupán arra a' morzsányi maradékra támaszkodhatunk, melyet, akkoriban néhány multat szerető kéz megmentett a falazókőnek lefokozott és széthordott faragványok közül. Abban az időben történetíróink még nem bíztak eléggé a művészettörténet módszereiben s nem is gondoltak nagyon arra, hogy a főtemplom fennmaradt köveinek formakincséből, vagy a lebontás alkalmával megfigyelt műszaki körülményekből olvassák ki a hiányzó történeti adatokat. S mivel nem vetettek sok ügyet a lebontásnál közreműködő szakemberek véleményére sem, így történhetett meg az, hogy sok értékes megjegyzés hangzott el meghallgatatlanul s ment veszendőbe a későbbi kutatók számára. Még nagy szerencse, hogy az újjáépítés alkalmával készített iratokban

1

) mégis sok, ebből a szempontból jelentős megfigyelés maradt fenn az utókor számára, olyan részletmegfigyelések, melyeket mai művészettörténeti kutatásainkban is okvetlenül figyelembe kell vennünk. További szerencsés körülménynek mondhatjuk azt, hogy az elmúlástól megmenekült töredékek nagyrésze az idők folyamán a Fővárosi Múzeumnak a Halászbástyában elhelyezett kőtárába került és így a kutatás számára könnyen hozzáférhetővé vált. Ez az értékes emlékanyag még néhány magángyűjtemény-