Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Sebestyén Ede: Buda és Pest nagy hangversenyei a XIX. század első felében 85-117
BUDA ÉS PEST NAGY HANGVERSENYEI A XIX. SZÁZAD EESŐ FEEÉBEN 115 HAYNAU A HANGVERSENYTEREMBEN. Az 1850. évben a tavaszi áradás igen nagy kárt tett a dunamenti vármegyékben. Sok olyan község, amely egészen közel van a Dunához, víz alá került mindenestől. Az ár elborította a földeket és százával döntötte romba a gyengén épített falusi lakóházakat és gazdasági épületeket. Pesten nyomban megindították a gyűjtést a szerencsétlenül járt emberek megsegítésére és március 10-én nagy hangversenyt rendeztek a Nemzeti Kaszinóban ugyanezzel a céllal. A rendezőbizottság meghívókat küldött szét az előkelőségeknek és a jómódú polgároknak, s a nagy hangversenyterem zsúfolásig megtelt. Megjelent Haynau táborszernagy, Magyarország katonai kormányzója is, nagy kísérettel ; de tőle függetlenül is igen sok nagy rangú katonatiszt. A közönség kíváncsian figyelte a véreskezű ember arckifejezését és minden mozdulatát, mert már az év eleje óta köztudomású volt, hogy Bécsben leáldozott a napja, csak azt nem tudták még, mikor szabadítják meg tőle Pestet. »A borotvát használat után vissza kell tenni a tokjába« — ezzel jellemezték a gonoszlelkű katona elejtésének szükségességét. A hangversenyt a Pest-Budai Hangász Egyesület zeneiskolája rendezte, de a növendékeknek csak csekély szerepük volt. A fő vonzóerő Hollóssy Kornélia, a Nemzeti Színház előkelő énekesnője, Lovassy Betti, a másik énekesnő s Füredy Mihály és Stéger Ferenc énekesek voltak. Valamennyien önzetlenül, tiszteletdíj nélkül vállalták a szereplést. A műsor az általános szokás szerint operanyitánnyal kezdődött, amelyet a Nemzeti Színház zenekara adott elő. A nyitány elhangzása után Füredy Mihály jelent meg a dobogón. A tisztek között most nagy mozgolódás támadt, mert a műsor szerint egy Petőfi-költemény következett. Haynaut a segédtisztje figyelmeztette az elkövetkezendőkre. És Füredy rákezdte hatalmas hangján, szenvedélyes modorában : Rég veri már a magyart a teremtő, Azt sem tudja : milyen lesz a jövendő?, Lesz-e még ezen a földön jó napja? Örüljön-e, búsuljon-e? Nem tudja. Dörgő tapsvihar tört ki az első versszak után. A tisztek feszengtek, Haynau kérdő tekintettel nézett rájuk, Füredy pedig, amint lehetett, folytatta a szavalást. Amikor befejezte a rövid költeményt, ismét kitört a tapsorkán. Tovább, sokkal tovább tartott, mint a szavalás. Haynau és a többi katona láthatóan nagy zavarban volt, csak akkor nyugodtak meg, amikor a színházi énekkar a színpadra vonult és Erkel Ferenc vezénylésével elénekelte Rossini Stabat Mater-ériek egyik részletét. A következő szereplő egy tízesztendős hegedűművész volt : Grün Jakab, aki később német udvari színházak hangversenymestere és Európaszerte ismert hegedűművész lett. Bériot két művét adta elő, nagy tetszéssel. Ismét énekszám következett : Stéger Ferenc adta elő a »Hunyadi I Y ászló<< egyik áriáját zenekari kísérettel. 9*
