Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Sebestyén Ede: Buda és Pest nagy hangversenyei a XIX. század első felében 85-117

116 SEBESTYÉN EDE Végre Hollóssy Körnéliára került a sor, akit már türelmetlenül várt a közönség. Egressy Béni dalát énekelte : Télen-nyáron pusztán az én lakásom. Amikor a végére ért, hatalmas tapsriadalom támadt, amelyben a tisztek is résztvettek, maga Haynau is, A dalt meg kellett ismételni, s még másikat is énekelt az ünnepelt művésznő. Alig akarták elengedni a dobogóról. Szünet után Lovassy Betti operaáriákat énekelt, néhány műkedvelő szavalt, az énekkar ismét előadott egy részletet a Stabat Mater-boi, s a hangverseny a szereplők hosszas és tüntető ünneplése után befejeződött. Haynau megkönnyebbülten távozott el tisztjeivel és örömében negyven forintot adományozott a hangverseny céljára. (Március végén Becsbe utazott és mint bukott ember jött vissza. Haragjában Kossuthkalapot vásárolt és állandóan abban mutatkozott, természetesen polgári ruhában. A nyár derekán véglegesen elhagyta Pestet.) MISÉK, ORATÓRIUMOK, KANTÁTÁK. Szükségesnek tartom még, hogy megemlítsem a század első tizenöt esztendejében, tehát az indulás kezdetén Pesten és Budán lezajlott nagy zene- és énekkari előadásokat, amelyek legiUetekesebben tanúskodnak zenészeink és közönségünk nemes lelkesedéséről, És tanúskodnak arról is, hogy ebben a két városban aránylag sokkal fogékonyabb talaja volt a legmagasabbrendű zenének, mint a Nyugat sok világvárosában. A számok beszélnek. 1800-ban a Teremtés öt előadása; 1801-ben a Teremtés háromszor, Haydn : Krisztus hét szava a keresztfán először, RosettiRosier Ferenc : A haldokló Jézus kantátája és Schuster József kantátája : A zene dicsérete először. 1802-ben: Haydn Nelson-miséje először, az »Évszakok« először (az év folyamán háromszor), a »Teremtés« kétszer; 1803: a »Teremtés« háromszor, az »Évszakok« kétszer. Az 1804. évben: Beethoveni, szimfóniája, Süssmayer Xavér Ferencnek, Mozart munkatársának kantátája, Schuster Józsefnek »A zene dicsérete« című kantátája, a »Teremtés« háromszor, az »Évszakok« egyszer; 1805: Beethoven »Broica«-szimfóniája, a »Teremtés« kétszer, az »Évszakok« egyszer ; 1806 : Winter Péter kantátája : »Timotheus, vagy a zene hatása«, ezenkívül az »Évszakok« és a »Teremtés« egyszer; az 1807. évben : Paër: »Jézus szenvedései« kantátája, egy Mozart-szimíónia., Mozart utolsó kantátája, a Budán élő Spech János miséje, Rosier »Haldokló Jézus«-a és a »Teremtés« egyszer. Az 1808. évben : az »Évszakok«, a »Teremtés« és »Timotheus«, mindegyik kétszer ; 1809-ben : a »Teremtés«, az »Évszakok« és a »Timotheus« egyszer-egyszer; 1810-ben: Spech János kantátája: »Jeruzsálem felszabadítása«, a »Teremtés« és az »Évszakok« egyszer-egyszer és egy alkalmi zenés játék négy nagy kórussal : »A budai tűzvész«. A következő évben az »Évszakok« és a »Teremtés« kétszer, 1812-ben egy Beethoven-nyitány és a két Haydn-oratórium. ismétlése, 1813-ban Mozart Requiem-ének első előadása és" a Haydn-művek ismétlése, 1814-ben és 1815-ben szintén ismétlések.