Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Sebestyén Ede: Buda és Pest nagy hangversenyei a XIX. század első felében 85-117

BUDA ÉS PEST NAGY HANGVERSENYEI A XIX. SZÁZAD EI^SŐ FEJÉBEN 113 A műsoron több magyaros témájú új darab szerepelte Legjobban tetszett ezek közül a Pesti csárdás, amelyet többször megismételtek. Noha a közönség nagyon jó hangulatban maradt együtt késő estig, a kritika, éppen a német lap kritikája, nagyon elégületlen volt. Az események tárgyilagos ismertetése után ezt mondta a Der Ungar kritikusa : »Köztünk legyen mondva, az if júStrausst nem tartjuk feljogosítottnak arra, hogy három tucat muzsikussal utazgasson. Szerzeményei között kétségtelenül vannak szép darabok is, de ezekben semmi újat sem találhatunk. Nincs meg bennük sem L

anner bágyadt kedélyessége, sem az idősebb Strauss viharos szenvedélyessége. Kompozícióit és dirigálását bizonyos fiatalos élénkség jellemzi, ami mindenesetre alkalmas arra, hogy a táncoló párokat alaposan megforgassa.« A nagy sikeren felbuzdulva még egy szabadtéri hangversenyt tervezett Strauss, ugyancsak a Horváth-kertben. Ennek azonban eleinte akadálya volt, mert a hangverseny-vállalkozó és a kert bérlője között nézeteltérés támadt. Erre á Beleznay-kertben puhatolództak, ott azonban a nagy tornaiskola igazgatója tiltakozott a zenekar befogadása ellen. Végül elsimították a Horváth-kert bérlőjével támadt összekülönbözést, éö 16-án ismét elfoglalta helyét Strauss Járiós és zenekara. De most nem jöttek el négyezren, csak hatszázan. A következő évben ismét ellátogatott hozzánk Strauss János. Október tizedikén tartotta hangversenyét a Redutban. A nagyterem zsúfolásig megtelt. A zenekar ezúttal nem kevesebb, mint húsz darabot játszott, nagyrészt újakat, de apjától egyetlenegyet sem, ami feltűnt a közönségnek. Legmutatósább újdonsága az a francianégyes volt, amelyet Auber »Az ördög osztályrésze« című operájából vett és alakított át. A hangulat nagyon emelkedett volt. A hölgyek körülvették Strausst és kérték, maradjon még Pesten. Maradt volna szívesen, de kötelezettségei másfelé szólították. Csak a hatvanas években jött el ismét. RÖGTÖNZÖTT HANGVERSENY MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKÉN. Pest és Buda már nagy forrongásban volt 1848-ban, március elején, de arra csak kevesen gondoltak, hogy a szabadságért és elsősorban a szabad sajtóért indított mozgalom egyhamar szétfeszíthesse a szűk törvényes kereteket. Nem gondolt erre a Nemzeti Színház igazgatósága sem. Ezért 15-ére a »Két anya gyermeke« című vígjátékot tűzte ki, azzal a feltevéssel, hogy a sok izgalom között megnyugtatóan hat a közönségre háromórai nevetés. De ahogy közeledett a tizenötödike, egyre világosabban bontakozott ki a közeli jövő képe. A két város hangulata úgy alakult, hogy egy vígjáték nemcsak megnyugtató nem lehetett volna, hanem felháborítónak érezte volna mindenki. Ezt természetesen észrevették a színház irodájában is, ezért készségesen tettek eleget a közönség köréből érkezett kérelmeknek, hogy március 15-én a Bánk bánt adják elő. •.!-•'." 9 Tanulmányok Budapest múltjából VIII