Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Sebestyén Ede: Buda és Pest nagy hangversenyei a XIX. század első felében 85-117

112 SEBESTYÉN EDE A közönség egész este elárasztotta a mestert a tisztelet és elragadtatás szertelen megnyilvánulásaival, de felvidítani nem tudta. Súlyos lelki problémák nehezedtek ekkor már érzékeny lelkére, amelyek olyankor hatalmasodtak el rajta legjobban, amikor a zongoránál ült. A Honderű kritikusa célzást is tett erre a kritikájában : »Lisztet a sors keze olyan viszonyokba sodorta, amelyek távol tartják imádott hónától. Nemzetiségének érzetét a Fátum súlya nyomta s ő éreztette hallgatóival, hogy magyar az ő lelkének teljes lángja s szívének legkisebb erében, ingerlékeny idegzetének minden atomjában magyar . . . Érezte, hogy ő is ama boldogtalanok közé tartozik, akiket a géniusz és a sors kiüldözött hazájukból, hogy szívük vére árán szerezzék meg a világhírnév rettenetes dicsőségét. . .« Második hangversenyét 6-án tartotta a Nemzeti Konzervatórium, a Pest-Budai Hangászegyesület zeneiskolája javára. Műsorán a »Teli Vilmos« nyitánya, Chopin-variációk, Schubert Divertissement hongrois-ja, a »Lammermoori Lucia«-ábránd és az »Ördög Róbert«-ábránd szerepeltek. A hangverseny után fáklyásmenettel kísérték a Pesti Kör helyiségébe, ahol nagy lakomát rendeztek a tiszteletére. Harmadszor 9-én szerepelt, a Pesti Polgárhad javára rendezett hangversenyen. A Rákóczi-indulót játszotta és csárdásokat. Másnap a Pesti Nőegylet javára játszott, ott is a Rákóczi-indulót adta elő és egész sorát magyar átírásainak. Ekkor már nem tudta leplezni fáradtságát. Kora reggeltől késő estig sohasem lehetett egyedül, nem pihenhetett, mert . vagy ünnepségekre vitték, vagy a szállásán táboroztak a hódolók. Tizenegyedikén a tiszteletére rendezett lakomán is kellett játszania. Tizenharmadikán délben a Nemzeti Színház előadta az ő tiszteletére a Hunyadi Lászlót, este pedig a József-fiúárvaház javára játszott. Teljesen kimerülve ült vonatra másnap és visszautazott Bécsbe, ahol kipihenhette magát bécsi búcsúhangversenye előtt.] IFJABB STRAUSS JÁNOS HANGVERSENYEI. Az ifjabb Strauss János, a bécsiek új keringőkirálya 1846-ban jelent meg elsőízben Pesten, öt esztendővel azután, hogy apja utoljára járt itt. Nagy hír és hírverés előzte meg, ehhez már akkor is értettek élelmes impresszáriók és művészek ; első szereplése mégsem sikerült úgy, ahogyan jogosan remélhette. A Nemzeti Színházban vezényelt június 13-án, tehát nyáron, méghozzá hétköznapon és délben. Üres széksorok előtt. Műsorát a »Teli Vilmos« és »A bűvös vadász« nyitányával kezdte, ezek után táncdarabok következtek. A Der Ungar című lap szerint a nyitányokat is valceresen játszotta a zenekar, amely a hangszerek aránytalan elosztása miatt különben sem volt egészen kifogástalan. A kudarchoz mindenesetre hozzájárulhatott az is, hogy hétköznapon délben kevés ember fogékony a tánczene iránt. Délután Budán a Horváth-kertben játszott a zenekar. Itt ragyogó elégtételt kapott Strauss a déli balsikerért, mert nem kevesebb, mint négyezer ember váltotta meg a jegyét. Gyönyörű idő volt, ami főként a nőket vonzotta a bécsi muzsikához, de nem volt hiány táncos férfiakban sem.