Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Sebestyén Ede: Buda és Pest nagy hangversenyei a XIX. század első felében 85-117

BUDA ÉS PEST NAGY HANGVERSENYEI A XIX. SZÁZAD ElySÓ' FEJÉBEN 109 hogy nemsokára a legnagyobb népszerűséget vivandja ki magának s valódi magyar néphymnussá válandik.« A Nemzeti Újság rövidebben számolt be a pályázatról : »Az első felvonás előtt Kölcsey Ferenc Hymnusára az igazgató által kitűzött 20 aranynyi díjért versenyzett 13 népmelódia közül adatott elő három dicséretes ; a második felvonás előtt szinte három, utolsónak a jutalommal koszorúzott melódia, mellynek szerzőjéül Erkel Ferenc jeles karmesterünk üdvözöltetett, kinek dallamdús és magasztossággal teljes s amellett egyszerű, derék szerzeményét a közönség lelkesülten fogadá és megismételteté.« A Der Spiegel című német lap mindössze annyit mondott Erkel Ferenc munkájáról, hogy az volt az egyedüli szabályos pályamű. A többit — mondta a tudósító —• csak azért adták elő, hogy a bírálók megmutassák pártatlanságukat. A Pesti Hírlap., amelynek szerkesztését akkoriban vette át Kossuth Lajostól Szalay László és a Vereinigte Ofner und Pester Zeitung nem vett tudomást a Himnuszról. Az új nemzeti imádságot november 27-én a Pest-Budai Hangászegyesület is előadta. Ekkor még elemibb erővel hatott a hallgatókra, és sokkal nagyobb közönsége is volt, mint a Nemzeti Színházban. A Himnusz kéziratát a Nemzeti Múzeum Széchényi-könyvtárának zenei osztálya őrzi. BERLIOZ É

S A RÁKÓCZI-INDULÓ. Berlioz Hector két hangversenye nem csupán az 1846. esztendőnek, hanem a magyar zenetörténetnek is nagy ünnepe volt. A nagy francia zeneszerző ekkor mutatta be először a Rákóczi-indulót saját mesteri átírásában. Természetesnek tartotta, hogy a néki is fontos esemény helyéül Pestet válassza, ahol a legilletékesebben dönthetik el, jó munkát végzett-e az átírással, vagy balfogást követett-e el? Berlioz figyelmét Liszt Ferenc hívta fel a Rákóczi-indulóra az 1845. év nyarán, amikor a Rajna vidékén összetalálkoztak. A hatalmas és ellenállhatatlan erejű zenemű nagyon belemarkolt a francia muzsikus lelkébe. Elhatározta, hogy művészibb felépítéssel, de az eredeti szellem leggondosabb megóvásával újra hangszereli, hogy a hatás fokozása logikusabb, a fokozás hatása pedig magával ragadóbb legyen. Hosszas és lelkiismeretes gondolkodás és kísérletezés után sikerült a legjobbnak vélt megoldást megtalálnia, s ekkor lépett összeköttetésbe a Nemzeti Színház igazgatóságával a bemutató előadás dolgában. A Rákóczi-induló zenekari anyagát tehát készen hozta magával. Noha ez egészen természetes, Pesten mégis azt a hírt terjesztették akkoriban, hogy az átírás itt készült hirtelenében. Berlioz Bécsből jött Pestre. Kocsin, amely a korai áradástól elöntött országúton kerékagyig merült bele a sártengerbe. Egy helyen a Duna medrébe is beletévedt a hintó. Alig tudták kivonszolni. Amikor a zeneszerző tárgyalni kezdett Erkel Ferenccel az induló előadásáról, kiderült, hogy a Berlioz-féle hangszereléshez nem elég nagy a Nemzeti Színház zenekara. Erre a Pest-Budai Hangászegyesülethez fordult Erkel kisegítő