Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Sebestyén Ede: Buda és Pest nagy hangversenyei a XIX. század első felében 85-117

BUDA ÉS PEST NAGY HANGVERSENYEI A XIX. SZÁZAD EI,SŐ FELÉBEN 105 lépett a dobogóra és eljátszotta Schubert Erlkönig-jét, Liszt Ferenc átírásában. Garay Jánosnak »A részvét könnyei« című költeménye került ezután sorra : ezt Tóth Lőrinc, a költő szavalta el. Az utolsó zeneszám Festetich Leó gróf »Ábránd« című műve volt, amelyet a szerző játszott el fiszharmonikán. A műsort Kossuth Lajos »Végszó« című rövid és tartalmas felolvasása rekesztette be. Kossuth a gyermek-egészségügy nagy nemzeti jelentőségét ismertette s megfigyeléseivel, bírálatával, eszméivel és javaslataival igen nagy hatást tett a hallgatóira. A gondolkodásra és cselekvésre ösztönző előadást hálás tapssal és éljenzéssel köszönte meg a közönség. RUBINSTEIN ANTAL MINT CSODAGYERMEK. Pest és Buda zenei életében már a XVIII. század vége óta gyakran bukkantak fel zenei csodagyermekek. Legnagyobb részük teljesen eltűnt utóbb, de voltak közöttük olyanok is, akik igazi nagy tehetségek voltak és világhírre emelkedtek. Elsősorban Liszt Ferenc. Az 1842. év márciusában a XIX. század másik világhírű zongoraművésze, zeneszerzője és tanítómestere mutatkozott be Pesten, mint csodagyermek : Rubinstein Antal, Liszt Ferenc későbbi meghitt barátja. A két nagy művész azonos körülmények között indult el pályáján : a magyar csodagyermeket sem vették fel a párizsi konzervatóriumba s az oroszt sem. Rubinsteint tizenegy esztendős korában, 1840-ben vitte el apja a francia fővárosba, nagysikerű moszkvai bemutatkozás után. Vittek ajánlólevelet, nagy elragadtatásról tanúskodó kritikákat, élőszóval is könyörögtek a konzervatórium hatalmasságainak, de mindez nem használt. A fiút visszautasították. De az apa nem csüggedt el. Pártfogót keresett, aki meghallgatja a kis művészt és nyilvánosság elé viszi. Nem is volt nehéz a zenei világban egy megértő és jóindulatú embert találnia. A bemutatkozás megtörtént a párizsi zenei élet nagyságainak jelenlétében és óriási sikerrel végződött. Jelen volt Liszt Ferenc is és a legnagyobb elragadtatással nyilatkozott a kisfiúról. ítéletét ezzel fejezte be : -— Ez a fiú lesz az én művészetem örököse ! * A pesti bemutatkozás március 3-án a Nemzeti Színházban ment végbe, zsúfolt ház előtt, a Tudtán kívül kém című vígjáték szüneteiben. Rubinstein Liszt és Thalberg variációs műveit játszotta, végül a Rákócziindulót. A közönség feszült figyelemmel hallgatta a tizenhárom esztendős (de tizenegynek hirdetett) művész játékát és olyan szenvedélyes lelkesedéssel fejezte ki elismerését, hogy zavarba hozta és megriasztotta vele. A közönséggel egy véleményen volt ezúttal a kritika is. A Honderű ezt írta : »Felvonások után a' 11 éves Rubinstein moskaui zongoraművész hallata magát Thalberg és Liszt műveinek előadásában, végül pedig a' nálunk népnótává lett Rákóczi-indulót játszá el. Ezen legnagyobb reményű művészcsemetének fölötte lelkes, erőteljes, bájos és ügyes zongorajátéka idősebb művészeknek sem válnék szégyenére, sőt az ő életkorához képest valóban rendkívüli. Előre megjósolhatjuk, hogy Rubinstein, nevének