Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Sebestyén Ede: Buda és Pest nagy hangversenyei a XIX. század első felében 85-117
BUDA ÉS PEST NAGY HANGVERSENYEI A XIX. SZÁZAD EI,SÓ' FEJÉBEN 95 versenyen is, amelyen ötszázan vettek részt a Redutban. A búcsúzás nagyon vidám hangulatban ment végbe. Lanner még nyolc évig élt ezután, de Pestre nem jött el többé. OURY JAMES, MAGYAR-ANGOL. HEGEDŰMŰVÉSZ. Az 1835. év áprilisának 26. napján egy rendkívül érdekes művészegyéniséget ismert meg Pest és Buda zenekedvelő közönsége : Oury Anthony James angol hegedűvirtuózt. Ez a művész magyar származású volt, amit mindjárt megérkezése után közölt a fogadására megjelent előkelőségekkel. — Én a magyar Űri családok nemzetségéből származom, — mondotta. —Dédapám Rákóczi katonája volt és vele együtt bujdosott el Franciaországba. Innen nagyapám Angliába vándorolt, s az apám már ott született. Ami a magyar eredetet illeti, az valóban kétségtelen. De a család útja Magyarországból Angliába egészen másfelé vonult. Ourynak az az őse, aki Magyarországot elhagyta, a nagykőrösi Úri János volt, aki 1750 táján Hollandiába, Harderwijk városába utazott s teológiát tanult. Ott áttért a keleti nyelvek és irodalmak tanulmányozására és néhány év alatt ebben a tudományban nemzetközi tekintélyre emelkedett. így érte az a megtiszteltetés, hogy az oxfordi egyetem meghívta a hozzátartozó világhírű Bodleian Library, a nagy könyvtár keleti kéziratgyüjteményének feldolgozására. Úri János aztán életé végéig Oxfordban maradt és megbecsülhetetlen értékű munkásságot végzett. Erdemeit azzal ismerték el, hogy 1796-ban bekövetkezett halála után a Szent Mihály-templomban helyezték örök nyugovóra a holttestét. Az Úri-család angol ágának ő volt a megalapítója. Rákóczi, a Franciaországba bujdosás, meg az a másik, külföldi lexikonokban található változat, hogy olasz nemes család sarja, s apja Napóleon hadseregében szolgált és angol hadifogságba jutott : mind csupán regényes kitalálás. Oury Anthony James tehát 1835-ben, április 26-áh lépett fel elsőízben Pesten, a Redut kistermében. »Jeles művészi tehetségeit előre megismertették velünk a' bécsi folyóiratok 's egyébb onnan jött hirek« — írta a Honművész. »Es így nem lehete másképp, mint hogy igen nagy számú közönség látogatá meg első előadását. Könnyű, igen pontos és erős, gyönyörű, érzékeny, lágy és olvasztó előadás, melly valamelly éneklőnek hangjaihoz hasonlít, bélyegzé mai érdekes játékát.« (Tartini és Nardini műveit játszotta.) A nagy ünneplés, amely bizonyára nem csupán az előkelő művésznek, hanem magyar származásának is szólott, új abb fellépést tett szükségessé, és május 2-án ismét megjelent a művész a dobogón. Ezúttal saját szerzeményeiből is felvett néhány darabot műsorába. Másnap, 3-án, a Nemzeti Kaszinó vendége volt, ahol az eddigieknél is nagyobb sikerrel játszott. Néhány számot meg kellett ismételnie, és ráadásokat is kértek. Oury a Kaszinótól nem fogadott el honoráriumot. Ott ő mint előkelő úr játszott, előkelő urak előtt. A Nemzeti Kaszinó ezért — a Honművész szerint — »szívességét emlékül Budapest tájrajzával ékesített 's Bécsben, a' es. kir. porczellángyárban készült igen becses findsával viszonozta.
