Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Sebestyén Ede: Buda és Pest nagy hangversenyei a XIX. század első felében 85-117

BUDA ÉS PEST NAGY HANGVERSENYEI • A XIX. SZAZAD EI.SŐ FELÉBEN 89 Heller Párizsba vágyakozott. De sejtette, hogy Párizs lesz a végzete. Ezért még egyszer hazajött, hogy megmutassa a pest-budai közönségnek, mennyire vitte a távol töltött hat esztendő alatt. Ismét a pesti színházban lépett fel, 1833-ban, április tizenegyedikén. A húszesztendős ifjú már a megjelenésével is megnyerte a közönség rokonszenvét. Műsorát Hummel egyik zongoraversenyével kezdte, utána hegedűről zongorára átírt ábrándokat játszott és változatokat »A keresztes vitéz« című opera nyitányának témájára. Mesteri játékával annyira elragadta a közönséget, hogy a nagy lelkesedés csaknem lehetetlenné tette a színdarab előadásának befejezését. Pestről egyenest Párizsba akart utazni, de Németországban ismét megrekedt. Csak 1838-ban jutott el Párizsba, ahol a legmagasabbra emelkedett pályáján mint zongoraművész és zeneszerző, s ahol szegénységben és teljesen elhagyatottan halt meg hetvenöt esztendős korában. A REDUT PALOTÁJÁNAK FELAVATÁSA. Pest és Buda úri társadalma igen élénk szükségét érezte a múlt század elején olyan nagyvárosi palotának, amelynek különböző nagyságú termei megfelelő keretei lehetnek előkelő báloknak, ünnepségeknek és hangversenyeknek. Az előkelő külsejűnek és fényűző berendezésűnek elképzelt épület megépítésének feladatát a József nádor kezdésére megalakult vízépítési Bizottság vállalta el, amely egy színházi palota építésével kapcsolatosan kívánta megoldani. Ilyen nagyjelentőségű építkezést abban a korban nem határozhatott el önállóan a városi tanács. Bécsből kellett engedélyt kérni, ahol rendszerint lassan intézkedtek a két főváros fejlődését előmozdító ügyekben. így történt, hogy az 1802-ben elindított terv hosszú esztendőkre elakadt és ketté is szakadt. A színházi palotát (Királyi Városi Színházat) 1812-ben, tíz év multán lehetett csak felavatni, a Redutot pedig huszonegy esztendővel később, 1833-ban. Ez az épület a mai Vigadó helyén volt, háttal a mai Haas-palota helyén állott Királyi Városi Színházhoz hozzáépítve. A két díszpalota első tervét Hillebrandt udvari építész készítette ; a második terv Hild János munkája volt, de ez sem valósult meg, hanem a harmadik, amelyet Polláck Mihály készített. A Redut építkezését 1828-ban kezdték meg és 1832 végén fejezték be. A vígasság palotájának megalkotása nagy eseménye volt a két városnak. Nagyobb érdeklődéssel kísérték egyes szakaszait, mint előbb a színház épülését. S amikor a hatóság megállapította a megnyitó ünnepség és a következő négy este időpontját, napok alatt elkapkodták a jegyek túlnyomóan nagy részét, nemcsak pesti és budai, hanem vidéki, sőt bécsi érdeklődők is. A felavatás napja 1833 január 13-a volt. Ezen a napon már délelőtt megnyitották a kapukat, hogy a város népe megtekinthesse a palota belsejét. A lépcsőházban, előcsarnokokban, folyosókon és kisebb termekben szabadon járkálhattak a kíváncsiak, de a nagy és a kisebb hangversenyés báltermet, meg a hozzájuk tartozó éttermeket nem nyitották ki, hogy tiszták maradjanak.