Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Sebestyén Ede: Buda és Pest nagy hangversenyei a XIX. század első felében 85-117
88 SEBESTYÉN EDE szabad Fantasiájából gyönyörű Variatiókat jádzott. — Mindenikben ä szép szőke Ifjatska oly ügyességet, könnyűséget, pontosságot, érzést, kellemetes erőt, és mesteri fogásokat mutatott, hogy az egész Nemes gyülekezetet gyönyörűséggel eltöltené, és bámulásra ragadná. Az ő remek jádzásából már ki-ki azon kellemetes reménységre fakadott, hogy ő a' szép Mesterségek pállyáján Hazánknak nagy ditsősségére • lészen. — Mi ezen Szép Ideieknek tsak azért is egésséget és hosszú életet kívánunk, mivel Hazájának kívánta előbb tisztelete díjját lefizetni, minekelőtte Frantzia és Anglia Országokba menne. A' hol bizonyára a magyar talentumoknak betsületet fog szerezni.« A bemutatkozás nagy sikerének hatása alatt a pesti királyi Városi Színház két hangversenyre szerződtette az ifjú művészt. Az elsőt május 10-én, a másodikat 24-én tartották. Az első estén a »Két szó« című opera, a másodikon »A kalábriai ember« című vígjáték felvonásai között játszott liszt Ferenc. A magyar lap ezekről nem vett tudomást, mert a német színház eseményéeivel nem foglalkozott ; a német lap pedig csak a május elseji és a tizediki szereplésről emlékezett meg: »A tizenegy esztendős liszt Ferenc, — írta — akinek zongorajátszó virtuozitását ebben a zsenge korban jogosan mondhatjuk rendkívülinek, a szó teljes értelmében igazolta ezt a megállapítást május elsején, Pesten a Hétválasztó termében műértők jelenlétében rendezett hangversenyén. Az ifjú művész tegnap másodszor lépett fel a pesti Királyi Városi Színházban.« HELLER ISTVÁN, A CSODAGYERMEK. A pesti Városi Színház előadásának felvonásai között egy tizennégy esztendős zongoraművészt bocsátottak szárnyra 1827-ben, március 16-án. Heller István volt a fiú neve s a mesterével,. Bräuer Ferenc egyházi karnaggyal együtt lépett fel. Dussek János kétzongorás versenyművét adták elő, olyan nagy hatással, hogy a kis művésznek egyszerre több pártfogója is jelentkezett a páholyokban ülő előkelőségek közül. Pesten és Budán akkoriban sok zenebarát és tehetséges műkedvelő muzsikus volt a főurak között. Ezek felismerték a vézna gyermek rendkívüli tehetségét és felvilágosították az apját, aki tisztviselő volt egy gyárban, hogy súlyosan vétkezik; ha nem engedi a-fiút a zenei pályára. Az előkelő urak lelkes beszéde hatott. Heller Nepomuk János megígérte, hogy lemond eredeti tervéről ; ne legyen a fia hivatalnok, hanem muzsikus. Bécsbe utaztak. A fiú Halm Antal zeneszerző növendéke lett, növendéke és büszkesége. Rövid idő múlva Bécsben is fellépett a kis művész és egyszerre meghódította a kényes és idegenekkel szemben elfogult bécsi közönséget és kritikát. Ezután művészi körútra indult, amely rendkívül gazdag volt sikerekben és élményekben. Varsóban megismerkedett Chopinnel és Paganinivel. I^engyelországból Németországba utazott, s itt történt, hogy egyik hangversenye után a kritika Liszt Ferenccel állította párhuzamba. Annyira megkedvelték és megbecsülték a németek, hogy teljes öt esztendeig el sem tudott szabadulni.
