Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Voit Pál: Egy régi pesti patika 41-69
EGY RÉGI PESTI PATIKA 57 vezették, és apósa révén, ki az akkori Buda és Pest legfoglalkoztatottabb rézmetsző művésze volt, megnyílt előtte a művészeti és szellemi élet irányítóinak ajtaja. Ezen első oltárfaragványa pedig nemcsak Polláck Mihály nagyértékű ismeretségét és támogatását szerezte meg neki, de egyidejűleg a szintén evangélikus Gömöry Károlynak is bizonyságot nyújthatott faragói készségéről. Miután még 1811 nyarán a pesti terézvárosi templom számára készített Szent Teréz-szobrát felállították, 145 ) sor kerülhetett a »Szentlélek« gyógyszertár reliefjeinek megrendelésére. 146 ) Bizonyos, hogy az 1812. év nyarán Pollácknak már készen állott és a Szépítési Bizottsághoz benyújtott tervei előzetes tárgyalásokra is alkalmat adtak. Valószínű, hogy a domborművek témáinak megválasztásánál Polláck, de még inkább a megrendelő, Gömöry Károly volt a kezdeményező fél. Összesen hat dombormű megrendelése vált szükségessé : a helyiség utcai bejáratától jobbra, balra és szemközt fekvő bútorzat körülfutó frízébe olykép, hogy e három bútorszakasz két-két ajtó, illetve az azt helyettesítő négy tükrös szekrény tagozata fölé egy-egy relief kerüljön. E hat dombormű tárgyát a gyógyszerészeti tudományok köréből választották. Feltehető volna, hogy vázlatrajzaikat maga Polláck Mihály adta meg Dunaiszkynek, de ha ez meg is történt, csak igen elnagyolt vonásokkal s inkább a témák megrögzítésére szolgálhatott. E vélemény igazolást nyer akkor, ha Dunaiszky domborműveit a Király-utcai »Szentlélek« gyógyszertárban közelebbről vizsgálat tárgyává tesszük. A 18 cm magas és 86 cm széles domborművek a bútorzathoz anyagszerűen alkalmazkodva fából faragottak, mesteri aranyozásukat az őket fedő üveglapok öt negyedszázadon át hűen megőrizték. Tárgyalási sorrendben elsőkül azon két reliefet vesszük, melyeknek témája gyógyszertáraink cégérein, díszítésein ma is megszokott s mintegy patikaikonográfiái jelképnek tekinthető. 1. Aesculapius-jelenet. A kompozíció középpontjába a görög Asklepios (latin Aesculapius), a gyógyító Zeus-arcú isten szakállas fejét baljára támasztva félig fekvő, félig sziklán ülő, felsőtestén mezítelen, alsó testén tógába csavart alakja van helyezve. Jobbjában ikonográfiái jelvénye, a botra tekergőző kígyó. Aesculapius mögött kendőbe burkolt jelképes gyermekalak, tőle jobbra a háttérben álló fák közül feléje futó s gyógynövény levelét nyújtó szárnyas puttó ; balján tunikás és stólás nőalak térdelő helyzetben az előtte álló tripos lángoló üstjébe olajat önt. 2. Hygieia-jelenet. Középen Asklepios leánya (latin Salus), az egészség jóságos szűzi istennője, omló redőjű tunikában, talapzatra helyezett urnához támaszkodva ül s ikonográfiái jelvényét, a kígyót, csészéből itatja. A jelenet mindkét oldalán gyógynövények, Hygieiától jobbra-balra fáklyát és füzért, valamint orvosi füveket hozó négy puttó. E megszokott mitológiai tárgyak sablonos feladatuknál fogva nem sokat árulnak el a művész egyéniségéből. A következő két jelenet azonban a sürgő-forgó puttók reális tevékenykedése; a kompozíció és a megjelenés közvetlensége révén e kornak egy a pózoktól és hideg ünnepélyességtől távoli, polgári, de egyben bűbájos miliőjébe csalogat. Itt ismerünk rá
