Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Voit Pál: Egy régi pesti patika 41-69
58 VOIT PÁI, voltakép egy pesti szobrász, Dunaiszky Iyőrinc, a sokat ismételt s. már üressé vált mitológia és a rideg akadémiai szabályok alól e művében felszabadult igazi, mesterkéletlen, mondhatjuk, biedermeier-i lelkületére. 3. Gyógyszerészet. A jelenetet két szélén és a középen elhelyezett talapzatok és a rajtuk álló tégely-, edény- és urnacsoportok két mezőre tagolják. Négy tógás puttó tesz-vesz keresetlen mozdulatokkal a tárgyak körül, s mint a gyógyszerész-mesterségnek, e magasabbrendű emberi hivatásnak égi segítőtársai foglalatoskodnak a patika edényeivel. 4. Vegyészet. B dombormű egy patikai laboratórium képét mutatja. Jobbról tűzhely lángjában urnák, majd talapzaton hatalmas palackok. A sort ágon guggoló bagoly, a tudomány megszemélyesítője zárja be. Balról edények, orvosságtörők és nyitott kemencén nagy retorta. A kompozíció közepén három mezítelen puttó. Bz utóbbi jelenet, mely az orvosság vegyi elkészítését ábrázolja, a mozsártörő, a receptet felolvasó és a reá figyelő kis puttóalakok különös kedvességével és anatómiájuk gyöngéd és részletes megoldásával a domborműsorozat legszeretetreméltóbb részletét képezi. B két vidámabb témájú relief után a gyógyszerész foglalkozásának komorabb, hivatásának mélységesen megrendítő kifejezését látjuk az utolsóul hagyott két dombormű tárgyában. 5. Beteggyógyítás. B jelenet epikusán ábrázolja a gyógyszerészet tevékenységét. Balról a gyógynövények ágairól leszakasztott gyümölccsel s az orvosi recept papírlapjával kezében fut Mercurius isten, a kereskedelem és a hírhozás megszemélyesítőjének szárnyas, sisakos alakja a középen elhelyezett patikapult felé, amely mögött tégelyek és kancsók társaságában orvosságot készítő puttó áll. Mellette jobbra lezárt palackban a már elkészített szer, tovább az ernyedten elomló betegnek egy puttó a gyógyszert nyújtja. A jelenetsort orvosi növények és a gyógyulás reménységének horgonyán ágaskodó s a legyőzött betegséget szimbolizáló kakas zárják le. 6. Orvostudomány. A dombormű középrészét egy tógás, gondolkodó, könyvét ernyedten leengedő férfi alakja foglalja el, aki a tudás világosságát jelképező mécses talapzatához támaszkodik. Bz alakra — aki az orvostudományt szimbolizálja —- jobbról hatalmas szfinx, az ismeretlen és legyőzhetetlen halál, balról mondatszalagot tartó szárnyas ifjú, az élet géniusza tekint. B mondatszalagra véste be az alkotó művész a saját és munkatársának nevét. A szignatúra helyesen így olvasható : 147 ) I,. DUNAISKY SCULP. B M. ROSSNA[-] GBIv. ARCU[-j IvARI. F. 1813 Dunaiszky Lőrincnek a »Szentlélek« patikában levő műveit 148 ) életének többi ismert alkotásaival összevetve, megállapíthatjuk, hogy noha élete és pályája elején állott — vagy éppen ezért —, a most tárgyalt reliefek művészetének legjelentősebb, a XIX. század eleji Pest-és Budának pedig legegyénibb és legkiválóbb szobrászati emlékei közé tartoznak.
