Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Voit Pál: Egy régi pesti patika 41-69
EGY RÉGI PESTI PATIKA 51 a Louis XVI.-stílus száraz komolysága hozott létre, az empire-bútor még merevebbé, egyben szenvtelen színeivel ünnepélyesebbé teszi. Az ébenfekete és a mahagóni-vörös bútor bronzvereteinek mérsékelt díszeivel méltó társa volt a múlt század-eleji uralkodó osztály emberének. A barokk és rokokó feudalizmusának derűs pompájával szemben, az új idők háborús, gondterhelt levegőjű Európája az egyszerűbb, de méltóságát és hatalmát még mindig eléggé kifejező empire felé fordult. B bútorstílus jellege azonban, bár az ünnepi, reprezentatív életformák között nemcsak megfelelt, hanem a múlt század harmincas éveiig nélkülözhetetlen szerepet játszott, a napi életben mégsem bizonyult kedveltnek. A színek komorsága, a felületek kényessége, a formák kényelmetlen volta nélkülözték a lakályosság minden követelményét. A célszerűség és a fokról-fokra haladó elszegényedés szülték azt a közismert folyamatot, mely az empire-bútor elpolgáriasodásából az ú. n. biedermeier-stílust hozta létre. További megállapításaink és kutatásaink rendszere érdekében azonban már most megjegyezni kívánjuk, hogy a bútor-történetben a biedermeier szót mint stÜus-meghatározót helytelennek tartjuk, használatát e kor társadalm és művelődési viszonyain kívül, az 1800—1850-es évek bútoraira csak gyűjtőfogalomként tartjuk jogosultnak. Hz ötven évi időtartamon belül ugyanis olyan fejlődési és változási folyamatokon ment keresztül iparművészetünk ez ága, hogy ezen egyetlen stílusmegjelöléssel alig volna helyénvaló e fél évszázad emlékanyagát közös nevezőre hozni. Az a más iparművészeti tárgyakon már megszokott jelenség, hogy egyazon emléken egyszerre több kor és stílus jelei nyüatkoznak meg, ez időszak bútorain is fellelhető. De ettől eltekintve, a reprezentatív empire kora után mind az anyagban, színekben egyszerűsödött, de formailag nagyjában változatlan polgári empire, mind a klasszicizáló és a neoklasszicizmus építészeti formáit követő keményfa- és mesterséges borítású bútorízlés, úgyszintén az ezen merev formákban már megjelenő barokkos hevületű berakások és motivációk divatja, valamint a neobarokk és a részleges elemeiben már mutatkozó neogótika a közönség széles köreiben egyaránt »biedermeier« bútorként ismeretes. Ezen időben és stílusban olyannyira keveredő művészi ipar pestbudai művelői között két név, illetve műhely emelkedik ki és egyben különböző ízlésnek válik képviselőjévé. Vogel Sebestyén és műhelye az egyik, kinek gyárszerű üzemét már 1805-ben Pesten a Kemnitzer-házban találjuk. Gazdag raktárainak empire bútorait és berendezési tárgyait innen és két hazai vidéki város, Temesvár és Debrecen fióklerakataiból vitték szét az ország vásárlói. Az eleinte Kerner és Vogel nevét viselő országos hírű cég későbbi egyedüli tulajdonosa, Vogel Sebestyén Pest egyik leggazdagabb polgárává lett. 77 ) Igen nagyjelentőségű tehát az a berendezési készlet, melyet Vogel Sebestyén Staff enberger István pestvárosi tanácsnok számára készített, mert e kiterjedt és nyilvánvalóan hatalmas üzemnek ez az egyetlen hiteles művészi származéka. 78 ) A Vogel-féle gyár, e bútorok fennmaradt igazolható emlékdarabjaiból és a cég egykorú hirlapi hirdetéseiből következtetve, túlnyomóan azokat a feketére vagy mahagóni színűre fényezett és aranyozott hermákkal, szfinxekkel és 6*
