Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Voit Pál: Egy régi pesti patika 41-69
52 VOIT PÁI, állatkarmokkal díszített empire-bútorokat készítette, amelyeknek divatja a század első évtizedében bécsi mintára szélesebb körökben elterjedt, s amelyek mint reprezentatív díszbútorok — a Staffenberger-féle készlet tanúsága szerint — a század harmincas éveiig kerültek piacra. A másik műhely, mely Vogel Sebestyén gyárának szerepét vette át, Steindl Ferencé volt, aki kezdetben szintén társasviszonyban állott, éspedig egy Pallády Ferenc nevű asztalossal. Steindl pesti műhelyének szerepe és művészete részben már e tanulmányból, részben az irodalomból ismeretes. 79 ) Az ő keze alól az empire stíluskorszaktól a késő neobarokkig a polgári bútorok változatos formái kerültek ki, s így Steindl nemcsak üzleti arányokban, de fejlődésileg is folytatója volt Vogel szerepének. Eddig csak mint puszta mesternév volt ismeretes Bernthaler Béla, 80 ) de az által a most felbukkant remekbekészült írószekrény által, melyet 1843-ban a pesti asztalos-céh számára mestermunkaként készített, belépett kevésszámú oly asztalosaink sorába, kiknek hitelesen megállapított művei maradtak fenn. 81 ) Említett műve külön figyelmet érdemel azért is, mert rajta már neogótikus részletformák is jelentkeznek. 82 ) Jelen tanulmányunkban az ismert alkotásokkal szereplő asztalosmesterek sorát most egy új személy, Rosznagel Márton életével és működésével kívánjuk bővíteni, aki itt mint a Gömöry Károly által készíttetett »Szentlélek« gyógyszertár interieur-bútorzatának mestere érdemel kitartóbb figyelmet. IV. Rosznagel Márton 83 ) ifjúkorából első adatunk az a beadványa, melyet Pest Szabad Királyi Város Magisztrátusához intézett azzal a kérelemmel, hogy a pesti városi rajziskola a tanulóifjúság számára vásárolja meg mesterremekeit. 84 ) A kérvényen, melyet 1812 március 3-án írt alá, mint »Martin Rosznagel Tischler-Stuckmeister« szerepel. Hogy valójában mi és milyen lehetett az általa megvételre felajánlott, több darabból áÜó mesterremek, arra nézve sem a beadvány szövege, sem a később az ügyben eszközölt, különben elég bőbeszédű szakvélemények nem nyújtanak biztos adatokat. 85 ) A pesti asztalos-céhnek 1812 június 1-én kelt hozzászólására Rosznagel Márton még ugyanazon hónap 14-én válaszol s a pesti városi tanácsot azon az alapon, hogy neki a városi rajziskola igazgatója, Boráros János szenátor megígérte, hogy mesterremekét megvásárolja, ismételten kéri, teljesítsék óhaját. A tanács új véleményezésre adja ki Rosznagel immár túlságosan is elhúzódó kérelmét. Az év július 5-én Goszleth Ferenc a magisztrátus tanácstagja és az akkori asztaloscéh komisszáriusa javaslatában a megvásárlandó építészeti modellek szobrászmunkájáról emlékezik meg. Bár az augusztus 3-án tartott tanácsülés az ügyet még mindig függőben hagyja, véleményünk szerint itt olyan fából faragott és ornamentális elemekkel díszített oszlopfők, frízek és más építészeti alakzatok megvásárlásáról volt szó, melyeket a rajziskola növendékei modellül használtak, s amilyenekről készült rajzokat a pesti városi rajziskola, mely hazánk vezető és legelőkelőbb enemű intézménye volt, 86 ) egykorú rajzain ma is szemlélhetünk. 87 ) Rosznagel Márton
