Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Voit Pál: Egy régi pesti patika 41-69
EGY RÉGI PESTI PATIKA 49 1905 október hó 10-én a gyógyszertár felelős vezetését Török Sándor gyógyszerész társtulajdonos vette át. 70 ) í A patika 1914-től 1925-ig a Török József Rt., 1925 óta a »Szentlélek Gyógyszertár Részvénytársaság« tulajdonában vari, melynek alapszabályai szerint »A részvénytársaság célja az 1786-ban engedélyezett, a Magyar Királyi Helytartótanács 1855-ik évi deceriiber hó 27-én kelt határozatával reáljoggal felruházott, Pest város tanácsának 129/1856. sz. határozatával beiktatott, a Budapesten, VI. kerület, Király-utca 12. szám alatt levő Török József tulajdonát képező »Szentlélek« reáljogú gyógyszertárra vonatkozó tulajdonjog megszerzése és üzemének folytatása.« 71 ) Ma e régi patika történetén végigtekintve, megállapíthatjuk, hogy az utódoké a feladat : e szépséges művészeti emlék Őrzése és szeretetteljes fenntartása. . , • / , III. . . - \/Í ' A régi Pest-Buda bútorművészetének még megiratlan történetéhez hiányzanak azok a támpontok, melyek segítségével áttekintést nyerhetünk e fontos és az érdeklődés előterében álló tárgykörről. A régi bútorok divatja egyrészt az ősök, a családi holmik nélküli, bizonyos kultúrsznobizmustól áthatott rétegeket, másrészt az elődök és tradíciók tisztelőit, a régi formák és hangulatok rajongóit ejtette hatalmába. Különösen az 1914—18. évi világháborút követő fellendülés s másrészt romlás vezetett oda, hogy a régi nemesi és polgári lakás számtalan bútordarabja gazdát cseréljen, viszont ezzel egyidejűleg tudatossá váljék e műtárgyak becse és gyűjtése. Ugyanekkor történt a lakosságnak ősi települési helyéről való megmozgatása, régi begyökeresedett családoknak a fővárosba özönlése, s mind e tény, mind az utóbbi évtizedek régiségkereskedelmének fokozott lendülete a hazai tájak régi magyar asztalossaganak emlékeit oly mérvben keverte össze, hogy azoknak eredeti származási helyét megállapítani ma alig lehet. Annál sajnálatosabb e nagy keveredés, mert ez a folyamat akkor következett be, midőn a magyar bútorművészetről a tudományos szakirodalom még semmit fel nem mutathatott, sem a helyi asztaloscéhek, asztalosmesterek és asztalos^ emlékek ismertetése tekintetében, sem ezeken túl a meglévő művek technikai, stiláris és helyi karakterű kifejezéséből művészeti centrumok, iskolák, műhelyek vagy legalább vidékek megállapítása terén. A fent vázoltakból világosan kitűnik, mily fontos jelentősége van annak, hogy a régi pestbudai berendezőművészetnek oly emlékeit kutassuk, melyek kétséget kizáróan helyi eredetűek. B nehéz, csak lépésről-lépésre, úgyszólván emlékrőlemlékre való módszeres kutatást azonban az a remény kecsegteti, hogy a kétségtelenül helyi származású tárgyak művészetéből következtetéseket lehet majd levonni, s ezek alapján a 'pest-budai bútormúvesség esetleges bizonytalan múltú darabjai is meghatározhatók és a főváros kultúrtörténetébe bekapcsolhatók lesznek. . . . , "Ügy véljük, nem lesz érdektelen most a Gömöry Károly által készíttetett patika-bútorzat mesterének közelebbi isriieftetése előtt — a mègr előző századok asztalosművességének mellőzésével— a XIX. század bútorművészetének pest-budai viszonyaival behatóbban foglalkozni. ; 6. Tanulmányok Budapest múltjából VII.
