Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Schoen Arnold: Budapest székesfőváros kórházainak és emberbaráti intézményeinek kápolnái 11-40

SZÉKESFŐVÁROSI KÓRHÁZAK ÉS EMBERBARÁTI INTÉZMÉNYEK KÁPOLNÁI 25 1760 júniusában Staudinger János budai orgonaműves a zenekóruson hat változatú orgonát épített. Majd Fries Gáspár asztalos elkészítette a két mellékoltár és a főoltár nyers faépítményét. Krhard József asztalos elkészült a lépcsős szószékkel, amelynek plasztikai díszítését Kberhardt Antal szobrász végezte el. Ugyancsak Kberhardt szobrász kifaragta a főhomlokzat Balázs és Miklós püspök szentjeinek kőszobrait, és augusztus elseje körül a főhomlokzat középső fülkéjébe elhelyeztetett Szent Flóriánnak Weber József I^énárt szobrász készítette kőszobra. 1761-ben Kberhardt szobrász befejezte a főhomlokzat váza- és címer-díszét, majd Weber szobrász elkészült a zenekarzat, illetőleg az orgona szoborműveivel, köztük legnevezetesebb művével, a hárfázó Dávid király faszobrával. 1762-ben dolgozott Weber a két mellékoltár szobrain és befejezte a xavéri Szent Ferenc mellékoltár két puzdrás szerecsenj ének a faszobrait, míg Kberhardt a mellékoltárok dekoratív plasztikáján dolgozott. 1764-ben Falkoner Ferenc festő a két mellékoltár négy képét festette meg, illetőleg befejezte. 1766-ban Weber elkészítette a Szent József mellékoltárnak páduai Antal és nepomuki János álló szobrait, továbbá a főoltár Lőrinc, Péter, András és Donát szentjeinek szintén álló szobrait és valószínűen rákövetkezőleg a főoltár oromzatának a szobrait a Szentháromsággal együtt. A berendezés festését, aranyozását, foglalását Pichler Sebestyén és Grüner (Krenner) György végezte, akik közül az utóbbi 1769-ben a főoltárt is befejezte. A főoltár képrámáját Fries Gáspár, annak faragványdíszét Weber szobrász készítette, míg a belevaló Szent Flórián olajfestményt Kögl a vízivárosi Szent Anna plébánia-templom függőképeinek az alkotójánál, Wagenschön Xav. Ferenc bécsi festőnél rendelte meg, aki a képpel még 1769-ben elkészült, de az olajfestmény csak 1770-ben illesztetett a főoltárra. A kápolna bár szerény, de művészi fölszerelésével 1786-ig szolgált a polgári kórház szentélyéül. II. József ugyanis ez évben megszüntette a polgári kórházat. Majd a következő években a kápolna északi oldalának területén katonai kórházat építtetett, amely a 19. század második felében katonai laktanyává lett. Amíg a Flórián-kápolna az érintett kórházaknak mintegy szolgálatában állott, a fennmaradt számadások szerint időrőlidőre szerény gondozásban részesült és bár takarékosan ugyan, de némi kegyszer-állományra is tett szert kegyes hívek adományából. Később magára maradva, mostoha viszonyok közé került : belsejében kegyetlen feledés sorvasztó nyomai mutatkoztak, külsejét pedig kikezdte az enyészet. A Fő-utca talaj szintjének emelésével föld alá került, úgyhogy főbejáratát megfelelően magasítani kellett. A világháborúban tornyának réz sisakja is hadicélokra leszedetett. Mondjuk meg őszintén : a századforduló körüli évtizedek barokk ellenes művészeti fölfogása nem ismerte föl annak sem művészeti értékét, sem várostörténeti jelentőségét, ezért sorsára bízta. A világháború után a székesfőváros (a kápolna emléktáblája szerint) 1920-ban a Flórián-kápolnát átadta a budai magyar görögkatolikusoknak. Kz alkalommal belső berendezése a görögkatolikus rítusnak megfelelően módosult. Mindenekelőtt belső szobordísze eltávolíttatott; annak nagy része régiségkereskedelembe jutott, míg később szorgalmazásomra a vízivárosi Szent Anna plébánia-templom raktárában maradt szoborművek letétként