Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Schoen Arnold: Budapest székesfőváros kórházainak és emberbaráti intézményeinek kápolnái 11-40

26 SCHOEN ARNOLD és általam különböző tulajdonban megtalált szobrok megváltás útján a Bp. Szfőv. Múzeumba kerültek. Ezidőszerint csupán a főoltár Szentháromság csoportjának két alakja (Hekler A. gyűjteményében) és a xavéri Szent Ferenc mellékoltár két puzdrás szerecsenje (ismeretlen birtokban) képez magántulajdont. A székesfőváros 1924-ben a főoltár Szentháromság csoportjának helyére Szentháromság képet és a főoltár Wagenschön-féle Szent Flórián képe helyére, amely később szintén a Bp. Szfőv. Múzeumba került letétként, másolatot készíttetett Túry Gyula festővel. A teljesen kiküszöbölt Szent József mellékoltár Falkoner-féle oltárképe a vízivárosi Szent Anna plébániatemplom tulajdonában van, alexandriai Szent Katalint ábrázoló szintén Falkonertől származó oromképe viszont a Bp. Szfőv. Múzeumban letét. A régi orgona teljesen megsemmisült, csak a szobrai menekültek meg értékesítés útján az elpusztulástól ; így legújabban az orgonának hárfázó Dávid király szobra a Bp. Szfőv. Múzeum tulajdonává lett. Több képe pedig nyomtalanul elveszett. A kápolna új hivatásához szorgalmazott 1924. évi restaurálás, ideiglenes megoldásaival, amelyek közé tartozott a főoltár hátépítményének ikonosztázissá való átalakítása, oldalszárnyainak prothesisekké való fölhasználása és a boltozatoknak rokokó utánzatú ornamentális festése Lohr Ferenctől, éppen nem történt a műemlékvédelem szellemében és éppen ezért sem a kápolnát nem emelte eredeti régi művészi színvonalára, sem új fényre nem derítette azt. Megfosztva sok díszétől évről-évre vedlettebb színt öltött. A magyar görögkatolikusok egyházközsége pedig szegény volt ahhoz, hogy saját költségén alapvető restaurálást kezdeményezhetett volna; áldozatkészségéből 1927-ben „harangot öntetett Szent Flórián tiszteletére Szlezák Lászlóval, párjául 1881-ből való harangjának, amelyet Oetl Antalné öntetett Walser Ferenccel a szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária tiszteletére. Buda és Pest polgári barokk művészetének, illetőleg emlékeinek elfogulatlan ismertetésével fölkeltett érdeklődés a figyelmet reáterelte e fonnyadó műemlékünkre is. Es a székesfőváros eléggé nem dicsérhető áldozatkészsége a Flórián-kápolna teljes restaurálását határozta el. Mindenekelőtt a föltöltések során a járda vonala alá majdnem egy méter mélységbe süllyesztett kápolnatestet műszaki, egészségügyi és esztétikai szempontból Fridrich I^ajos műszaki főtanácsos saját hydraulikus módszerével 1937 február 8-a és 20-a között 140 centiméterrel fölemelte. Majd Wälder Gyula műegyetemi építész tanár tervei szerint megindult belsejének renoválása és boltozatainak stukkóval való díszítése. A stukkódíszes neorokokó keretek közé festendő freskókra kiírt pályázat bíráló bizottsága 1937 szeptember 22-én Medveczky Jenő festőművészt bízta meg a boltozati falképek megfestésével, aki feladatát tartalmilag megváltoztatott kartonjai szerint 1938 tavaszán teljesítette. Amikor Wälder megvált a restaurálás irányításától, Brestyánszky Tibor építész tervezte meg neobarokk stílusban a prothesiseket, imazsámolyokat, padokat, gyóntató és sekrestyeszekrényeket, papi stallumokat és más farészleteket ; egy velencei üvegkristály csillárt és két fali gyertyatartót pedig a gróf Karatsonyi hagyatékból dorogi Farkas Ákos szfőv. tanácsnok és Balogh Bálint esperesplébános vásárolt a kápolna díszítésére. A kívül-belül műemlékvédelmi