Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Schoen Arnold: Budapest székesfőváros kórházainak és emberbaráti intézményeinek kápolnái 11-40
20 SCHOEN ARNOLD utcai, József- és Erzsébet-körúti, Wesselényi-utcai határral 1924 május 7-én megalakult az önálló Szent Rókus Plébánia Egyházközség, annak első gondjai közé tartozott, hogy legalább átmenetileg plébániatemplomhoz illő díszt nyújtson a kápolna belsejének. A kápolnának már említett nyirkossága és poros füstössége miatt ismét tönkrement boltozati és diadalívi festett díszét újjal pótoltatta, amelyet 1925-ben Szelle Andor teljesített kazein-festéssel barokk plasztikus ornamentális díszítés között. Majd a hiányzó harangok pótlására irányult a figyelme és három harangot rendelt Szlezák Iyászló harangművesnél. A harangok szentelését Csernoch János hercegprímás végezte 1926 május 16-án. A kápolna belső nedvességének ellensúlyozására létesített szellőztetok dacára annak belső falfestése ismét pusztulni kezdett; ezért mostani plébánosa Krizs Árpád szorgalmazására 1930-ban a megviselt belső falfestés helyére I,eszkovszky György új ornamentális és diadalívére új figurális festménydíszt festett ; ugyanekkor pedig Kopp Eerenc két üvegfestmény es ablakot készített a hajó számára. 1931 október 4-én a kápolna hajójában az egyházközség hősi halott fiai emlékére Krisztus bronzfejével ékesített márvány emléktáblát leplezett le, amelyet Papp József szobrász alkotott. A barokk stílusú kápolna főhomlokzata két-két ión-rendszerű pilaszterrel tagolt ; zárópárkánya fölött volutás attika közvetíti az átmenetet a négyzet alaprajzú, egyemeletes, pilaszterekkel szegélyezett, órával felszerelt és bádogkupolasisakkal fedett toronyhoz. Különben az ismert szobrok kölcsönöznek szerény külsejének ünnepi vonást. A kápolna oldalfalait csak lizenák tagolják. Keskenyebb és a hajónál jóval alacsonyabb szentélyének evangéliumi oldalához sekrestye csatlakozik. Belseje téglányalaprajzú, háromablaktengelynyi hosszú hajóból, haránthosszúkás, négyszögalaprajzú egyablaktengelyes szentélyből áll. A szentélyt és a hajót diadalíves, dongaboltozatos szakasz köti össze, amely eredetileg a kápolna bejárati előcsarnoka volt. A hajót boltsüveges, kosáríves dongaboltozat fedi, amelyet párkányos pilaszterfejeken mintegy konzolokon nyugvó hevederek osztanak három mezőre. A hajó bejárati szakaszában a toronytartó két pilléren nyugszik az orgonakarzat ; ehhez a följárat a kórház felőli összekötő szárnyépület oratóriumából vezet. A karzat kisméretű, neoreneszánsz stílusú szekrényes orgonája 1902ből származik Rieger Ottó gyárából (Opus 926). Külön figyelmet érdemel szentélye, amely eredetileg hármas lóhere alakú, alapraj zilag centrális elrendezésű építményként önmagában szolgált fogadalmi kápolnául. Keresztboltozatos középterébe nyílt nyugatról a bejárati előcsarnok, délről és északról egy-egy homorú apszis-fülke, keletről pedig az oldalapszisoknál nagyobbsugarú félköríves, mélyebb apszis, oltár számára. A szentély, északi és keleti apszisától későbbi átalakítás folytán megfosztva, időnkre csonkán maradt. Az alapraj zilag ritka típusú szentélynek eredeti alakjára való rekonstruálása esztétikai, kegyeleti és műemlékvédelmi követelményeknél fogva időszerű feladat. A szentély műmárványozott főoltárát sarokpilléres menza, köralakú kupolás tabernákulum és ión pilaszteres tympanonnal díszített keretfölépítmény alkotja. Az 1837-ben épített főoltár tabernaculumának ajtajára illesztett töviskoszorús Krisztus bronzreliefje Oszwald J. műve 1931-ből.
