Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Schoen Arnold: Budapest székesfőváros kórházainak és emberbaráti intézményeinek kápolnái 11-40

SZÉKESFŐVÁROSI KÓRHÁZAK ÉS EMBERBARÁTI INTÉZMÉNYEK KÁPOLNÁI 19 A kórház épületének fejlesztése Pest városának állandó gondot okozott, így 1874-ben a kórházépület Gyöngytyúk-utcai főhomlokzatának közepére új főbejáratot építtetett, a kápolna melletti díszes bejáratot annak keskenysége miatt megszüntette, illetőleg ablakká alakíttatta át. Azonban a kápolna időközönkinti restaurálásai 1883-ban, 1893-ban erre a célra gyűjtött összegekből eszközöltettek. A Kerepesi-út talajszintjének emelése maga után vonta a kápolna elé épített tornác újabb felemelését is. A tornácnak e magasítása alkalmával a bejárat fölötti két középső fülkében állott Szent Rókus és Szent Sebestyén kőszobrait eltávolították a homlokzatról és a kórház udvarán állították föl azokat, de a szoborfülkék felső felét nem tüntették el. 1903-ban a mennyezetnek Wagner-féle megrongálódott és hulló állapotban levő freskóit restauráltatta a helyettes plébános Veszély Alajos. 1907-ben a főhomlokzaton még fennmaradt kővázáknak, továbbá Mihály arkangyal, Immaculata, Katalin, Borbála, nepomuki János és xaveri Ferenc szentek kőszobrainak az eltávolítását ajánlotta a székesfővárosi mérnöki hivatal ; a székesfővárosi tanács engedve a javaslatnak, a főhomlokzat teljes plasztikai díszét még azon évben darabokra törve törmelékként elfuvaroztatta ; azonban új szobroknak és vázáknak a fölállítását sem javasolta, mivel véleménye szerint a kórházi kápolnának a lebontása csak rövid idő kérdése. A kápolna lebontása elmaradván, főhomlokzatának ékesítése végett a székesfőváros tanácsa már 1908-ban, pesti barokk szobrászatunk pótolhatatlan veszteségére elpusztult, illetőleg elpusztított szobrok és vázák helyébe I^evisch Róbert szombathelyi szobrásznál új főhomlokzati szobrokat rendelt. Ezt a nyolc szobrot I^evisch 1908 decemberére készítette el kőből, de a főhomlokzatra csak 1909 májusában helyeztettek el a következő elrendezésben : a torony alsó, illetőleg attikazáró párkányára két térdelve imádkozó angyal közé karját áldásra kitáró Jézus szíve, a középső fülkébe Szent Rókus, a voluták sarkaira Szent József és páduai Szent Antal ölükben kisded Jézust tartó, a két oldalfülkébe pedig Szent Rozália és paulai Szent Vince álló kőszobrai kerültek. A főhomlokzatnak csendes szemlélődés és vallásos áhítat hangulatába merült I^evisch-féle szoborsorozata a müncheni Mayer művészeti intézet szentimentális sablonszobrászatának a honi változata. Az alacsony és kistérfogatú kápolna belsejében levő boltozati falfestmények a szárító szigetelés dacára a falak alsó részének nyirkossága és több más ok miatt annyira tönkrementek, hogy a boltozati vakolat hullása következtében Tihanyi Károly plébános 1912-ben teljesen tarthatatlanoknak minősítette a boltozati falfestményeket. Megmentésükre kísérlet sem történt. Mivel pedig a képzőművészeti bizottság a kápolnának új freskókkal való díszítését ellenezte, a kápolna falainak és mennyezetének festett díszét lemosatta a székesfőváros és mennyezetére Kurbel Józseffel 1913-ban neobarokk stílusú ornamentális díszítést festetett. A háborút követő nyomorban a kórházépületre még nagyobb szükség lett, mint bármikor annak előtte. A lelki nyomor pedig a kápolna látogatottságát nemcsak fokozta, de a templomhiány e kápolnát környékének szükségtemplomává tette. Amikor a kórházépület területére plébániai joggal fölruházott kápolna körül Károly- és Múzeum-körúti, Sándor4*