Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Schoen Arnold: Budapest székesfőváros kórházainak és emberbaráti intézményeinek kápolnái 11-40

16 SCHOEN ARNOLD szerint a bejárati rizalit ormát tympanonba levél és virágdísz közé ágyazott magyar és Pest város címerével egyesített pajzs fölé helyezett magyar szentkoronával akarta díszíteni. De kivitelre mélyebb értelmű, beszédesebb, szimbolikus tartalmú és művészibb elgondolása szobrászi dísz került a kapu fölé. A háromszögbe szerkesztett, keret nélküli szabad oromrelief közepén idősebb nő gondozás alá vesz elhagyatott, ruhátlan férfi beteget ; baloldalt mankós agg koldus könyörög alamizsnáért rózsafüzért morzsolva, jobb oldalt szelíd arcú nő, ölében galambbal ül elmélázva pénzt ontó zsák mellett. A nem csekély szobrászi készségű, gondos megmunkálásával és művészi fölfogásával még mai megviselt állapotában is kiváló, de ismeretlen szobrász munkáját eláruló dekoratív plasztikának allegorikus alakjaiba tömörített szimbolikus gondolatsorozat félreérthetetlenül az épület alapításának céljára, hivatására, továbbá az alapítványtevő Pintérre és főleg Tauschnéra vonatkozik; sőt a középső relief valószínűen Tauschnét glorifikálja irgalmas szamaritánaként. E kapudísszel valószínűen egyidejűleg vagy nem sokkal később készült a kapu mellé a fájdalmas Máriával ékesített kőfeszület. Az összekötő épületszárnyból a földszinten bejáratot, az emeleten pedig a kápolna hajójába nyíló oratóriumpárt létesítettek a kórház és szegényház lakói számára. Későbbi kánoni vizsgálat följegyzéséből ismeretes, hogy az 1796. évi kórházépítés idején a kápolna három oltára is átalakításban részesült. A tudós Vályi András viszont azt említi (Magyar Országnak leírása III. köt. 1799.), hogy a város 1797-ben újíttatta meg jelesen az egész kápolnát és ugyanekkor kistoronnyal és verőórával ékesíttette azt. Ekkor kapta ugyanis a torony sisakjával együtt mai végleges alakját ; a helytartótanács két harangot adományozott tornya számára ; a szükségessé vált orgona számára pedig a bejárat fölött zenekarzat épült ; végül a városi tanács egyházi öltönyökről és kegyszerekről gondoskodott, miáltal a kápolna a naponkinti misézéshez és ájtatosságokhoz minden szükségessel fel volt szerelve. A kórház megnyitásával a Rókus-kápolna számára, amelyben eddig remeteség volt és az építkezés ideje alatt a misézés szünetelt, az egyházi hatóság megszüntetvén a remeteséget, beneficiaturát létesített és javadalmas rektort, illetőleg káplánt állított a kápolna hívei hitéletének vezetésére. Első beneficiatusa Magyar Optatus kapucinus atya volt, utána 1803 márciusától a kápláni tisztet pesti polgár fia, nemes Juhász Nep. János nyugdíjazott csorna-premontrei kanonok töltötte be. A remeteség megszűnése után nemsokára, 1806 december 7-én a kápolna utolsó remetéje, András a szerviták kriptájában helyeztetett örök nyugalomra. A kápolna Juhász alatt 1822 május 21-én megérte az első kánoni vizsgálatot. Ennek jegyzőkönyvi leltárából, ha vázlatosan is, kiviláglik annak belső fölszerelése és külső díszítése. Főoltára Szent Rókus és Szent Rozália tiszteletére azok közös képével, egyik mellékoltára a kereszten függő Megváltó tiszteletére Kálvária-szoborcsoportozattal, másik mellékoltára a loretói Szűz Mária tiszteletére annak öltöztethető szobrával volt díszítve. Közepes minőségű, hatváltozatú orgonával rendelkezett. Szószék hiányában lelkésze az oltártól szónokolt híveihez. Kegyszerei között Krisztus keresztfájának, Rókus, Rozália, Sebestyén szenteknek becses