Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Rexa Dezső: Pest-budai vonatkozások egy régi énekes vígjátékban, 1834 162-180

PEST-BUDAI VONATKOZÁSOK EGY RÉGI ÉNEKES VÍGJÁTÉKBAN 175 még csirájában megfojtotta. Kkkor csak az akaratos és vakmerő Földvary alispán erélyében bízva láthatták a budai színészek a pesti színház felépülésének lehetőségét. De ez is elég volt nekik, ők szentül bizakodtak a hatalmas alispán akaraterejében, s e bizakodás jogosultságának igazolását adták a következő idők. A legfelsőbb helyekről jövő akadékosságok ellenére, színészeink már úgy beszélnek, mintha már építenék is a pesti polgárok számára a színházat. Lehet azonban, hogy ez csak gúnyos odavágás a »pesti polgárok« felé, akik, tudjuk, épenséggel távoltartották magukat a Nemzeti Színház építésétől, elégnek gondolván a maguk részéről azt, amit Pest város tanácsa a színházért áldozatul adott. Legyen így —• vagy úgy, de bizonyos, hogy e dalolt sorpár a reménységek egyik legszebbjére, a magyar szívek mélyén melengetett Nemzeti Színházra vonatkozik, s érthető, hogy ez után Czili és Bimsz együtt énekelik a legszebbet, amit el lehet mondani : Ha ezt megérhetem, akkor immár Nagy lesz a hazánkban a pesti polgár . . . Célzatosan hallgattuk el az első két versszak két zárósorát, melyet a két énekes együtt énekel, így : Oh láthatnám bár egyszer azt a kedvest, Csak egy magyar Ország van, egy Budapest! E kétszer előforduló verspár második sora egy közismert német, helyesebben osztrák szállóigének magyarosítása, mely ugyan nálunk szállóigévé soha sem lett. Egykor a Bécsre gőgig büszke osztrákok, ha fővárosukról beszéltek, ritkán hagyták el e dialektusos idézetet : 's gibt nur a Kaiserstadt, 's gibt nur a Wien. 1822 október 9-én adták először Bécsben Bäuerle Aline-ját. Akkor hallotta Bécs először e kedélyeskedő és elragadtatott kritikát a városról, és azóta volt az osztrákok kedvenc idézete, melyet nem irodalmi németséggel, de »weanerisch«-re átírva mondogattak. A mondat az eredeti helyen így áll : Ja, nur ein Kaiserstadt, ja nur ein Wien. Megjegyezzük azonban, hogy a »ja nur ein Wien« sem Bäuerle-tol ered; 178l-ben jelent meg névtelen szerzőtől egy iratka, melyben a bécsiek gyengeségeiről szólva mondja egy helyen e később csak az Aline útján szállóigévé vált mondatot.

32

) Amilyen helyesen ritmusos a német szöveg, épen olyan alkalmatlan a magyar fordításban arra, hogy a nagyközönség felkapja, hogy kedvencévé válhasson, így hát ez a Pestet, Budát lelkendezve dicsérő verssor visszhangot nem tudott kapni a magyar fővárosok lakóinál. Bizonyosnak hisszük, hogy ennek oka abban is rejlett, hogy akkor Budapest — mint helységnév ebben a formában — nem is létezett s a szó teljesen