Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Rexa Dezső: Pest-budai vonatkozások egy régi énekes vígjátékban, 1834 162-180
PEST-BUDAI VONATKOZÁSOK EGY RÉGI ÉNEKES VÍGJÁTÉKBAN 171 Czili e felvetett kérdésére Bimsz kitérően válaszol : Immár Budán készítnek sétahelyet'. f . Igen, ha a Dunánál nem is díszlenek a fák, de a Várhegyen túl, a Svábhegy lábánál fekvő kerti ültetvényekről, a mai Városmajorról már lehet beszélni. Alt Rudolf, osztrák festő — akinek annyit köszönhetünk finom pesti és budai látképeiért — több albumot adott ki a két városról, s ezek egyike 28 ) szövegében így szól, midőn a budai bástyáról a kilátást jellemzi : Távolabb a fenékszinben a városmajor fekszik, mely félig francia alakban idomított parkhoz hasonlít és némileg népkertnek is tekinthető. Csak erről szólhat Bimsz válasza, hiszen a Horváth-kert még akkor magántulajdon és nem városi sétahely. Sétahely lehetett akkor a mai Bástyasétány is, mely Alt 1835-ben készült kőrajzán már sűrű fás hely, s a kőrajz szövege is mondja : Kiragadó a hegyek felé a hegyvidék látása a budai sétányról, mellyet a délnyugati bástyán álló buja tenyészetű ákáczfasor képez. Tizenegy év alatt a Városmajor is, meg a bástyasétány is azzá lehetett, amiről a kis dalszöveg szól. A kíváncsiskodó Czili a Svábhegy iránt érdeklődik, de Bimsz nem ad épen kedvező képet az ott mulatozókról. CZIU : Jár-e még sok ember [a] sváb tetőre? BIMSZ : Még ott isznak, és buknak nyakra főre. A pesti és budai polgárság örülhetett, amikor kedvenc szórakozóhelyét a Svábhegyet hallotta emlegetni, melyet nyári forróságok évadján szívesen látogatott, bár e kies kirándulóhelyet csak a későbbi időben kapták fel igazában. A svábhegyi szórakozásokról és a szórakozó egyszerűbb városi népről élénk képet fest Nagy Ignác az egykor nagyon olvasott Torzképek-hen. A Svábhegy persze akkor még csupa szőlő, hangulatos présházakkal és mély pincékkel, ahol potom pénzen mérték a jobbnál jobb borokat, amik vasárnaponkint felcsalták a borissza városiakat, akik ott ugyancsak fogyasztották a hegy levét. A városiak a nyári vasárnapokat és ünnepnapokat a hegy árnyas oldalán töltötték. Ilyen, a »zöldben« eltöltött nap nem is lehetett bortól való tartózkodással egybekötve, erről gondoskodtak maguk a szőlősgazdák is, és folyt a bor, a sok bor, szüret tájon az édes must, és amikor a nap leáldozóban volt, s a fáradt mulatózok előtt volt még a hosszú út hazáig, a hegyi úton bizony nyakra-főre bukdácsoltak a sok jóval eltelt kirándulók. Czili Budának még egyéb szépségei s örömei iránt is érdeklődik : CZIILI : Csinos-e még Budán a promenád? BIMSZ : Olyan szép, hogy el áll a szemed, szád. Az itt emlegetett és fennen dicsért budai promenád megint csak a ma is gyönyörűnek mondható Bástyasétány. Más nem is lehet, A Várhegy pesti oldalán futó szerpentin sétaút, a régiek nyelvén az Kllips még nem volt az, ami ma. Árnyéktalan, kopár hegy gyepes oldalán húzódott
