Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Sebestyén Ede: József nádor és Pavlovna Alexandra bevonulása és ünneplése Pest-Budán 1800-ban. Haydn és Beethoven hangversenye Budán 142-161
JÓZSEF NÁDOR ÉS PAVLOVNA ALEXANDRA PEST-BUDÁN 157 tömeg szorongott és várta az ünnepi hajó megérkezését. Egetverő Vivát! kiáltás kezdődött a kikötés pillanatában, s a fellelkesült tömegből bőséges virágesŐ hullott a kiszálló fejedelmi személyiségekre. Örömmámorban úszott mindenki, az ünnepeltek és az ünneplők egyformán. A nádorék és vendégeik alig tudták megközelíteni a rájuk várakozó fogatokat. Végre nagy üggyel-bajjal beszállhattak, s a fogatok hosszú sora elindult a meredek úton a Várba. A névnapi ünnepségek legfontosabb része azonban csak másnap, harmadikán következett. Délelőtt nagy fogadás volt a királyi palotában. Magyar és osztrák főurak, egyházi, katonai és hivatali méltóságok s társadalmi előkelőségek jelentek meg tisztelgésre. Az ifjú háziasszony mindenütt ott volt, mindenre ügyelt és mindenkit elbájolt egyszerű közvetlenségével. Ez volt a nap bevezetése. A nagy ünnepség a délutáni Karusszel volt (»lovas vitézi gyakorlás és tisztelkedés«) Batthyány Tivadar gróf lovaglóiskolájában. A hajóhídtól a lovardáig a pesti polgári katonaság állt sorfalat, az épület előtt katonazenekar fogadta a vendégeket. A nádor és a nádorné fogatát a hídfőtől magyar, német és görög formaruhás polgári katonák kísérték. A fenséges úr nem mint néző jelent meg az ünnepségen, hanem maga is résztvett a Karusszelben, amelynek megkezdését négyezerhatszáz előkelő néző várta türelmetlenül. A bajvívó vitézeket négy csoportba osztották. Az elsőhöz tartozók (közöttük a nádor) világoskék mentét és nadrágot s veres csákót viseltek. A második csoport vitézei sötétzöld mentét, vörös nadrágot és fekete csákót. A harmadik csoport sötétkék mentét és nadrágot zöld csákóval, a negyedik csoport pedig világoszöld mentét, világos veres nadrágot és kék csákót. A mente fölött valamennyi vitéz tigrisbőrből való kacagányt viselt. Alexandra feszült várakozással leste a vitézek bevonulását, s a gyönyörű látvány lenyűgöző hatással volt rá. Nagyon megörült, amikor a férjét megpillantotta. Nagyon imponált neki a lovagi öltözékben, lóháton, fegyveresen. A Karusszelnek igen nagy sikere volt, és mindjárt elhatározták, hogy május hetedikén megismétlik. Másnap, negyedikén, ebédre volt hivatalos a nádorékhoz a Karusszel harminchat szereplője s a tiszteletükre Pest és Buda sok előkelősége. Erre az alkalomra átalakították az ebédlőt lovagteremmé. A falakat régi pajzsok és fegyverek díszítették, s az asztalok sarkán egy-egy páncélos lovag állt. A kiszolgáló személyzethez tartoztak ezek a lovagok, s az volt a feladatuk, hogy a vendégek kívánságát az illetékes kiszolgálókkal közöljék. Minden vendég érkezését kürtszó jelezte. A krónika feljegyezte, sőt megjegyezte, hogy ez alkalommal rendkívül sokat ettek-ittak, s nagy volt a jókedv. Magyar és német muzsikusok felváltva játszottak. Tánc nem volt. Nem sok idővel asztalbontás után a nádorék a Polgári Lövöldébe mentek, ahol lövészünnepet rendeztek a tiszteletükre. A Várból a magyar polgári katonaság díszkíséretével hajtottak a lövöldébe. A díszlövészetet Wurmperger Ádám főlövészmester, városi hadnagy rendezte. A verseny után megint evés-ivás következett, és kétféle zenekar játszott. Most sem volt tánc.
