Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Sebestyén Ede: József nádor és Pavlovna Alexandra bevonulása és ünneplése Pest-Budán 1800-ban. Haydn és Beethoven hangversenye Budán 142-161

156 SEBESTYÉN EDE Este ragyogó álarcosbál volt az Országházban. Az egész ország színejava ott forgolódott a pompásan feldíszített termekben, eredeti, tarka álarcosok között. A táncosok között ezúttal is a verbunkosok csoportjának volt legnagyobb sikere. A bécsi vendégek a legnagyobb elragadtatással figyelték a verbunkos és a többi magyar tánc szilaj és mégis kecses mozdulatait és fordulatait, de csodálkozásukban volt valamelyes irigység is, félelemmel vegyest, lehetetlen, hogy ne érezték volna, mennyivel férfiasabb a magyar legény, mint az osztrák-német, vagy cseh. A mulatság ezúttal is reggelig tartott ; május lévén, kivilágoskivirradtig. Másnap a Margitsziget és a Duna volt az ünnepség helye. Délután uzsonna volt a szigeten, ezernyi vendéggel és magyar muzsikával. Tehát sok tánccal, énekkel, játékokkal. A nádorné most már egészen családiasán szórakozott bécsi és helybeli vendégeivel. A közvetlen hangulat magával sodorta. Amikor az ifjúság magyar táncokat járt, le nem vette tekintetét a táncosokról és a muzsikusokról. Nyolc órakor hazaindulásra készültek a nádorék. Ahogy odaértek a sziget alsó csúcsához (amely most a Margithíd alatt van), nagyszerű meglepetés várt rájuk. Huszonhárom kis haj ó vonult fel váratlanul, s mindegyiken egy-egy embermagasságú, megvilágított betű ragyogott. A betűk három szóba csoportosultak : Vivat Alexandra Pavlovna ! A meglepetésnek nagy hatása volt. Alexandra elámult a gyönyörű látványosságon és megindultan integetett a hajók felé. A nádorra is átszállt a meghatottság, és hálálkodva szorongatta a hajós felvonulás rendezőjének, Szapáry János gróf főudvarmesternek a kezét. Meglepődve mondta : — Nincs a világon még egy nép, amely ilyen melegen és szépen tudná a szeretetét kimutatni! Miközben a nádorék fejedelmi vendégeikkel hajóra szálltak, a kis hajók két frontra oszlottak és sorfalat álltak a nádorék. hajójának, de a felírás épségben tartásával. A fejedelmi hajó elindulásának pillanatában újabb meglepetés következett. Még három hajó bukkant elő, az egyiken nagy harmónium volt, a másikon magyar zenekar, a harmadikon német. A hajóraj felfejlődött az előre megállapított sorrendben, s a kivilágított és virággal feldíszített hajók zeneszóval indultak el lassú, méltósággal teljes tempóban a budai part felé. A budai és a pesti parton tízezernyi nép tolongott, s miközben a hajókon harsogón szólt a zene, a nép állandó Vivat l-kiáltással és kendőlobogtatással üdvözölte az ünnepelt fejedelmi asszonyt. Mit érezhetett ez a tizenhét esztendős, gyermeki kedélyű asszony? A kikötőhely előtt a betűs hajók kibontakoztak a rajból és a Duna közepén helyezkedtek el, egy sorban, ahogyan a megvilágított felírás kívánta. Éjfélig ott maradtak a két part között, hogy a nép gyönyörködhessék bennük. Ott, ahol a nádorék hajója kikötött, hatalmas diadalkapu emelkedett, virággal elborítva és ragyogóan kivilágítva. A kapu körül beláthatatlan