Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Dömötör Sándor: Szent Gellért hegye és a boszorkányok 92-111

108 DÖMÖTÖR SÁNDOR 15

) Sándor József : A múlt századbeli boszorkánypörökhöz. Ethn. 1902. évf. 312—316. 1. 16

) Német Phil. Dolgozatok, LU. köt. 71. 1. 17

) Alapi Gyula : Bűbájosok és boszorkányok Komárom vármegyében. Komárom 1914. 3—4. 1. 18

) Reizner János : Szeged története. IV. 392. 1. 19

) U. o. 394. 1. 20

) U. o. 402—404. 1. 21

) U. o. 404—406. . 22

) U. o. 409. 1. 23

) U. o. 400., 411., 418—419. . 24

) U. o. 416. 1. 25

) U. o. 514. 1. 26

) U. o. 516. 1. 27

) Nagy József : Bácsmegyei mesék. Ethn. IX. 139. 1., Versényi György : Felvidéki népmondák. Ethn. VI. 233.1. és VI. 417.1. (Kis-Cétény, Nyitra m.) Magyarság Néprajza IV. 378—379. 1. 28

) Varga János szerint a boszorkánypörök közismert vádpontja volt, hogy a vádlott »följár a szent Gellért hegyre az ördögökkel mulatni, táncolni, sőt fajtalanul párosodni is.« Szerinte a boszorkány »gúzsba köti kezünket, lábunkat, megnyergel s úgy lovagol rajtunk a szent Gellért hegyére.« Úgy magyarázza a vádlottak beismerő vallomásait, hogy a boszorkánynak vélt személyek tulajdonképen kuruzslók voltak, akik ismertek olyan szert, mely felidézte a gellérthegyi mulatság valódiságának, átélésének érzetét. (Varga János: A babonák könyve. Arad 1877. 17—33. 1.) Lehet, hogy ebben a feltevésben igaza van ; ennek eldöntése az orvostudomány és a gyógyszertörténet feladata — a periratokban van hozzá bő anyag—, azonban általánosítása a Gellérthegyre való járásról és az ott történtekről a perek anyagából kihámozható kép zavaros összeillesztésének eredménye, amely eltakarja az adatokkal szemléltethető világos képet. 29

) »A szalmaszálból való paripa nem lehet egyéb, mint a seprűn lovaglás párhuzama, hisz Gulielmus Alvernus (1248.) is meséli, hogy varázslók miképen csinálnak lovat nádból és egy Grimmtől idézett ír monda szerint is nádból és fűszálból készítenek lovat.« Setälä Emil: A Sampo rejtélye. Bp. 1935. 9. 1. 30

) Siklóssy László: A régi Budapest erkölcse. Bp. 1922. II. 66., 68., 194. 1. 31

) Reizner : id. m. 351. 1., Abai Imre : Boszorkányégetés Szombathelyen. Vasi Szemle, 1936. évf. 108—115. 1., Csefkó Gyula: Tüskére való. Balassa-emlékkönyv, Bp. 1934. 45. sköv. 1. 32

) Reizner : id. m. I. 346. 1. 33

) Tápay-Szabó Gabriella : Szeged erkölcsei a XVIII. században. Gyoma 1933.24—25. 34

) V. ö. Király György : A magyar ösköltészet. Bp. 1921. 52. és 58. 1., Karsai Géza, SzIE. III. 192. 1. 35

) Ethn. 1936. évf. 149. 1. 36

) Ortutay Gyula : A magyar parasztság szerelmi élete. Népünk és Nyelvünk, 1935. évf. 34. sköv. 1. 37

) Nyelvemléktár, VIII. köt. 53. 1., utal rá Csánki is, Századok 1893. évf. 17. 1. Ld még : Baros Gyula : Boldog Margit legendája. Bp. 1938. 131. 1., A Fővárosi Könyvtár Bibliográfiai Munkálatai, Buda és Pest fürdőinek irodalma. VI. 1. 38

) Nemzeti Újság 1847. évf. 558. sz. 591. 1. 89

) Nagy Lajos: Tabán a régészeti ásatások világában. Tanulmányok

IV.köt. 19.1. 40

) U. o. 21. 1. 41

) U. o. 25. 1. 42

) U. o. 22. 1., Szeghalmy : id. m. 122. 1. 43

) Ma is a Gellérthegyre vezető utak fontossága és magának a városrésznek a fejlettsége szabja meg a hely jelentőségét. V. ö. Warga : id. m. 9. 1. 44

) Prinz Gyula : Útmutató földrajz. Pécs 1925. 58. 1. 45

) Révhelyi Elemér: Kelenföld (Tabán) helye és neve. Tanulmányok IV. 43—46. 1., Horvát István: Pest városnak régi Ofen német nevéről. Pest 1810. 21.1. 48

) Melich János: A honfoglaláskori Magyarország. 137—141. 1. V. ö. BeMtzky János : Adatok Budapest koraközépkori helyrajzához. Bp. 1939. 36. l.-on levő világos