Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Dömötör Sándor: Szent Gellért hegye és a boszorkányok 92-111

SZENT GEIXÉRT HEGYE ÉS A BOSZORKÁNYOK 109 térképvázlattal Pest kialakulásáról. Pais Dezső : Magyar Anonymus. Bp. 1926. 133—134. I.', Horvát István: id. m. 59—62. 1. 47

) Moór Elemér szerint »abból a körülményből, hogy a pest szónak közmagyar jelentése kemence volt, egyáltalán nem következik, hogy a Gellérthegy aljában keletkezett révfalut valami kemencéről nevezték volna el. Ugyanis csak mészégetőkemence jöhetne tekintetbe ; a Gellérthegy dolomitjából pedig meszet még a 10. században sem tudtak volna égetni.« (Népünk és Nyelvünk 1938. évf. 91.1.) Cholnoky szerint (Id. m. 314.1.) nem a dolomitot, hanem »a travertinót használták fel, mert ez kitűnő anyag mészégetésre és mert a Duna közelében más mészkő nincs. Lehordták a Naphegyről, a Gellérthegy hátáról s talán északi oldaláról is. Hogy a Gellérthegy hátán is volt travertinó, azt a 90-es évek elején készített fényképem bizonyítja. Ezt az utolsó darabot a villák építésekor széthordták.« Cholnoky érdekes fényképe műve 313. l.-ján található. A 10. században bőven lehetett még ebből a kőből. Szent István magyarjainak nem volt szüksége a mészégetéshez dolomitra. Lásd még 126. sz. jegyzetet! 48

) Révhelyi: id. h. 49

) Rupp Jakab szerint (Buda-Pest helyrajzi története. Pest 1868.) »a mai Gellérthegy a pesti határhoz tartozott és pesti új-hegynek neveztetett.« 90.1. Később azonban azt írja: »Alaposan gyaníthatni, hogy a „pesti új-hegy" név a budai dombra (a mai Várra) a szent Gellért hegyéhez viszonyítva ragadt, mely régebben szinte „pesti hegynek" neveztetett és melynél amaz későbben lett benépesítve.« 130. 1. Tehát Rupp előtt még meglehetősen elmosódó volt ennek a névnek és változatainak fejlődési fokozata. V. ö. Századok 1893. évf. 527. 1., Horvát István : id. m. 32—33. 1. 50

) A telki és kánai apátságok 1246-i bérleveleiben a nagy-pesti németek és a kis-pesti szászok földjeiről van szó. Cod. Dipl. IX. 7. 657. 1. Tehát már ekkor lehettek itt kisebb német telepek, ami a boszorkányhit eredete szempontjából nem teljesen közömbös tény. (Rupp : id. m. 240. 1.) 51

) Révhelyi: id. m. 36—37. 1. 52

) U. o. 48. 1. 58

) V.o. Czirbusz Géza: Határnevek és hágók a Kárpátokban. H. és é. n. 14—15.1. 54

) Melich János : Melyik nép nevezte el Pestet Pestnek ! Magyar Nyelv 1938. évf. 129—140. 1. 55

) Cholnoky : id. m. 314—315. 1. 56

) Révhelyi: id. m. 35. 1. 57

) Révhelyi : id. m. 38. és 47. 1., Belitzky : Adatok ... 37. 1. 58

) Révhelyi: id. m. 53.1. Rupp szerint Gellért »a pesti (később róla elnevezett Gellért) hegyről ledobatván, a vértanúi babért is kivívta.« (Magyarorsz. hr. tört. I, 276. 1.) Pesty szerint a nevezetes eseményről ily magyarázatot ad Cornides : »Kelenföld azon hely neve, melyről Szt. Gellért püspököt lelökték. Most is Szt. Gellért hegyének neveztetik.« (Magyarország helynevei. Bp. 1888.1. 160.1.) Pesty későbbi vélekedése szerint módosítandó az a megjegyzése, mintha »a pogányok Szent Gellértet a Gellérthegyről a Dunába lökték volna, mert csak a Duna partjára lökték le, odalent megragadták és a fejét a sziklához csapkodták. így lett vértanú 1046. IX. 24-én« (Id. m. 446. 1.) 59

) Mályusz Elemér: A történettudomány mai kérdései. Kecskemét 1936. 24. 1., Dömötör Sándor: Dunaszentgyörgy népe. Bp. 1937. 14. 1. 14. sz. jegyzet. 60

) V. ö. Ethn. 1900. évf. 439. 1. 61

) Reizner : id. m. 339.1., Magyarság Néprajza IV. 385., Szabó Károly : Emlékiratok. Pest 1869. 16., 61. 1. 62

) György Lajos: Világjáró anekdoták. Bp. 1938. 59—62. 1. 63

) Ipolyi Arnold: Magyar mythologia. 2. kiad. II. 163. s köv. 1. Kühár : Egyetemes vallástörténet. Bp. 1936. I. 115—120. 1., Halász Gábor: Magyar középkor. Magyarságtudomány c. folyóirat, 1937. évf. 60—63. 1. 64

) Ethn; 1936. évf. 153. 1. 65

) Szendrey Zs., Ethn. 1937. évf. 17. 1., Népünk és Nyelvünk 1937. évf. 67. 1., Lüby Margit: A parasztélet rendje. Bp. 1935. 147., 151., 157., 173., 180. 1. 86

) Katona Lajos : id. h. V ö. Békésmegyei boszorkánypörben (1724) Koosné Török Mária azzal dicsekedett, »hogy azt, hogy az emberek félnek tőle, jobban szereti ezer forintnál.« Komáromy : id. m. 326. 1. •'.) Kálmány: Szeged népe. Arad 1882.11. 216. s köv. 1. V. ö. Diósadi Elekes