Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Dömötör Sándor: Szent Gellért hegye és a boszorkányok 92-111

SZENT GEIJyÉRT HEGYE ÉS A BOSZORKÁNYOK 95 alkalmas hegyeket, dombokát általában Gellérthegy néven emlegették azok, akik résztvettek ezeken a gyűléseken. Kömlődön ilyen hely lehetett a Leányvár, amelyről mindenféle mende-monda kering ; szép menyecskékről, híres mulatozásokról, betyárokról mesélnek az odavalósi népek. I,ehettek itt olyan mulatozások is, amelyeknek boszorkányos hírtik volt. A Komárom megyei Soós Erzse vallomása szerint 1708 körül »Fej érmegyében bizonyos falunak határján a Boszorkányok eggyé gyűltek, ahol táncoltak, ettek, ittak.« 1711 karácsonya táján pedig mocsai falu pincéjében táncoltak és mulattak.

17

) A boszorkányok tehát a hegyeken-dombokon nemcsak a szabadban, hanem a hegyen levő tanyákban, a hegyoldalban levő borospincékben is mulatoztak. A szegedi boszorkányperek szereplői vallomásaikban elég sokszor emlegetik a Gellérthegyre való járást, azonban nem állítják teljes határozottsággal, hogy mulatságot tartanak, inkább valami különös összejövetelre következtethetünk szavaikból, amelyről a résztvevők nem szívesen beszélnek. Hisen Borbála (Dancsó Jánosné) 1728 júniusában vallotta Szegeden, hogy »mikor béesküdtették Sárhegyen, Gyöngyösön a boszorkányok .. . táncoltak s vigadtak... És Gyöngyösrűl Sz. Gellérd hegyire jártak.«

18

) Önkéntelenül vetődik fel a kérdés : Miért jártak Szent Gellért hegyére, ha a gyöngyösi Sárhegyen táncoltak? Kovács Pál koldusbíró, kit szintén boszorkánysággal vádoltak, vallja, hogy »sánc árkon kívül a szőlők között, Szt.-Margit partján, császár majorján kívül, egy kis dombocskán ettek, ittak, táncoltak.«

19

) Dancsó János azt vallotta, hogy »Sámbékon, Pest elején, nagy halomnál« esküdött fel az ördögnek,

20

) özvegy Dani Jánosné pedig »Vaskapu mellett, Bujákon.«

21

) Rósa Dániel, a boszorkányok kapitánya szerint »legtöbbet Öthalomnál szoktak volt összegyűlni és Vaskapunál.«

22

) Koncz Sárának kényszervallomása szerint az ördöggel szövetsége »Sz. Geller hegyén lett. Öt esztendeig kellett volna neki tanulni Sz. Geller hegyén«,

23

) azonban ez nem lehetett nagy elfoglaltság, mert Széli Zsuzsanna szerint »háromszor szoktak Sz. Geller hegyére menni. Sz. György, Pünközsd, Sz. Luca napján.«

24

) Ez a Gellérthegyre való járás nagyon fárasztó lehetett. Tóth Mátyásné, Rácz Sára vallotta a következőket : »Egy deáknak asztalt tartván az házánál, ki nagyon fáradozott volt és erőtlenségben elsárgult, kérdezvén tőle az pajtása, hogy fráter rosszul vagy te. Akkor megvallotta és reá is esküdött, hogy Molnár Ilona őtet szent Gellért hegyire hordozta. Akkoron mind a ketten reája támadván, mért cselekedted ezt Molnár Ilona? Azután mindjárt megszűnt a hordozástul.«

25

) Molnár Ilona arra a kérdésre, hogy »hordozta-e az deákot Szent-Gellér hegyire«, 1737 július 30-án azt vallotta,hogy»Szandáné hordozta volna aző képében.«

26

) Érdekes, hogy a vallomás határozottan a deák hordozásáról beszél. A nép több változatban ismeri ezt a történetet, hol kovács, hol kádár vagy csizmadia két legénye a szereplő.

27

) A vallomásokból tehát biztosan következtethetünk arra, hogy a Gellérthegyre való járás és a Gellérthegyre való hordozás nem magára Szent Gellért hegyére vonatkozott, hanem bármely olyan dombra, halomra, hegyre, hol olyan jellegű összejöveteleket tartottak, mint valamikor Szent Gellért hegyén. Ezt a mulatságjellegű összejövetelt, mely ritkább volt, mint a szokott összejövetelek, nevezték Gellérthegyre való járásnak,