Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Dömötör Sándor: Szent Gellért hegye és a boszorkányok 92-111
94 DÖMÖTÖR SÁNDOR Érdekes és a mai népi gondolkodáshoz közelálló adatot őrzött meg számunkra Almási Szálai János bánhorváti prédikátor a boszorkányokról 1794-ben Kassán megjelent prédikációjában. Ostorozza a keresztény köznépet, mert a »vallásnak gyalázatjára« csodálatos erőt tulajdonít a boszorkányoknak. «A boszorkányokról, kan ördögökről azt mondják, hogy ezek az embert megnyergelik és a Szent Gellért hegyére, vagy ők tudják hova lovagolnak, az üres szekeret megállítják puszta nézésekkel, úgy hogy egy tapodtat se mehessen, a tehenet, borjút, kis gyereket, ezer meg ezer féleképpen megronthatják csupán csak szemeikkel, nézésekkel is. De ti jobban tudjátok mint én, mit tartanak, mit nem még ezeken kívül a boszorkányokról« — mondja híveinek a derék prédikátor. 13 ) Adalékunk érdekesen őrzi a kétszáz év előtti magyar néphitnek a boszorkányhoz tapadt emlékeit (megnyergelés, állatok, gyermekek megrontása, szemmel verés). Ez sem árulja el, hogy mit csinálnak a boszorkányok Szent Gellért hegyén. Vörös Ilona boszorkánypörét 1741-ben tárgyalta Pakson Perczel József főispán. Vörös Ilona azonban már részletesebben mesélt ezekről a dolgokról, mint az eddigiek. Bevallotta, hogy a boszorkányok között dobos volt. A dob egy fél dióhéj volt és két szál tollal verte. Az ördögöket, kiknek mátkája volt, Plútónak és Milusnak hívták. Közösködött velük, ahányszor köllött. Más regementből valók is voltak a vendégeskedésen. Fekete varjú és holló képében járt hozzá a gonosz és úgy hívta a Szent Gellért hegyére. 14 ) Vallomásának egyik jellegzetes része a következő : »Te mentél a Kocsishoz az Istállóban. — Nem én, hanem a Paczolainé. Mi végre ment oda. — Megh akarta nyergelni. Hova akart menni rajta. — Szent Gellért hegyére valamelyik pincébe borért. Honnand tudod azt, hogy Szent Geller hegyre ment volna, ha megh nyergelte volna. -—• Onnénd tudom, mivel maga Tamás Susa mondotta. Mit szoktatok csinálnyi midiin a Szent Gellért hegyére mentek. — Táncolunk mind a forgószél és hamar elmúlik. Hogyan tudod és hányszor. — Mivel magam is ott voltam egyszer Szent Geller hegyin Bölcskein és Kömlődin. Hogyan mentél oda és mi állaton. — H oll Macskán, holl Gyermeken. Söprűn jártál-e. — Nem jártam, de el lehetett volna mennyi rajta. Többen jártatok-e. — Csak négyen jártunk.« 15 ) Schilling Rogér, Dunakömlőd monográfusa, nem ismer Gellérthegy helynevet Kömlődön, 16 ) azonban a közölt szövegből sem következtethetünk arra, hogy egy-egy bizonyos hely szokásos nevére utal a boszorkány vallomása. Inkább arra kell gondolnunk, hogy a boszorkányok összejövetelére
