Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Garády Sándor: A budai (óbudai) káptalan alapítása 70-91
72 GARÁDY SÁNDOR jának. Amellett azt fölékesíti a római egyház szabadalmával, holott evvel sohasem volt felruházva. Szt. Istvánt végül megteszi Szt. László király szépapjának. Jogosan mondja erre Karácsonyi, hogy ilyen zavaros és önmagának ellentmondó krónikának nem ad hitelt. Hozzátehetjük, hogy annál kevésbbé, mert lehetetlenség, hogy egy székesegyházat, amely a krónika írója szerint is a legjobb esetben csak kerek 70 esztendő múlva készül el, Gizella királyné már belsőleg feldíszített légyen. Ugyanebbe a hibába esnek mindazoknak a krónikáknak írói, amely krónikákat Hóman vele egy csoportba tartozóknak jelöl meg, s amelyek szerinte egy közös forrásból, a Nagy Lajos-kori Krónikából táplálkoztak és vele egy családot alkotnak. így a budai, továbbá a dubnici krónika írója és Thuróczi egy-egy szó eltéréstől eltekintve teljesen azonos szöveggel írja meg ez eseményt éspedig mind Szt. Istvánnál, mind I. Gézánál, míg Szt. Lászlónál hallgat róla. Mügéin Henrik krónikája meglehetős hűen közli német fordításban a bécsi krónika szövegét. A pozsonyi és müncheni krónika írója azonban eltérve a forrástól, azt lényegesen megrövidíti. A kettő azonban a rövidítésben nem egyezik. 10 ) Eltérnek abban is egymástól, hogy a müncheni krónika írója nem vette észre azt az ellentmondást, amely abban mutatkozik, hogy a budai egyházat Szt. István is, I. Géza is alapítják. Amit tehát Szt. István királyról ír, megírja I. Gézáról is. Evvel szemben a pozsonyi krónika írója úgy látszik, szemesebb lévén, I. Gézának már csak a váci egyház alapítását tulajdonítja. Szerintünk ez a hamis adat olyan forrásból származhatott, amelynek érdekében állott, hogy a budai káptalan alapítását dicső királyunk, Szent István nevéhez fűzze. Azt hisszük, nem tévedünk, ha ezt a forrást a budai káptalan tájékán keressük. Ugyanide vezethető vissza az a mese is, hogy a budai prépostság egyháza Szent Péter és Szent Pál tiszteletére alapíttatott. Erre majd alább részletesebben rátérünk. A bécsi képes krónika csoportjával szemben a régebbi Kézai-krónika, Szt. István nagy és kis legendája, valamint Hartvic püspök legendája a budai (óbudai) egyház alapításáról egy szóval sem emlékezik meg, annál kevésbbé az altaichi évkönyvek vagy Albericus világkrónikája. Ez különösen a legendáknál feltűnő, hiszen ezek írói már céljuknál fogva is minden adatot törekedtek összeszedni és fölemlíteni, amely a szent király érdemeit öregbíteni alkalmas volt. Tehát föltehető, hogy a budai prépostság és káptalan alapításának fölemlítését sem mellőzték volna, ha arra csak valamelyes jogcímet találtak volna. Ha számba vesszük mindazokat az alkotásokat, amelyeket Szt. István királynak kell tulajdonítanunk, nevezetesen az ország egyházi és világi szervezetének megalapozásán kívül az esztergomi és székesfehérvári székesegyházat, a pécsváradi monostort, a veszprémi kolostort, talán a kalocsai egyházat is: mindez maga már oly hatalmas arányú tevékenység, amely még az ő hosszú uralkodása idejére is több, mint amennyit egy ember, ha még oly serény és buzgó, abban a korban elvégezni képes volt. E mellett állandó belső és külső ellenségekkel is meg kellett küzdenie.
