Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Belitzky János: Adatok Budapest koraközépkori helyrajzához 62-102
74 BEIylTZKY JÁNOS helyén alakultak ki az állandó jellegű, nemzetségi szállások. Köztük Buda, Kurszán, Etele szállása. Mivel pedig az egész budai főesperesség területén a Kartal-Kurszán-nemzetség volt a legtekintélyesebb, ezért a terület súlypontja ennek szállásai körül helyezkedett el. Itt székelt a főesperes és hihetőleg itt volt a XI—XII. századi királyi megyeközpont is, bár ez utóbbi kérdés még vitás. A budai főesperesség területének nagy kiterjedése — szemben a középkori pesti főesperesi kerület aránylag kis kiterjedésével 36 ) —• ennek régebbi alapítására enged következtetni. Ennek a következtetésnek később még nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk. A főesperesi kerület nagy kiterjedése és Esztergomnak területéből való kivétele azonban még arra is enged következtetni, hogy a Kartal- és a Turul-nemzetség, tehát a fejedelmi család és Kurszán leszármazottjai között igen közeli rokoni kapcsolat lehetett, hiszen birtokaik egymásbaékelődtek. Gondoljunk továbbá még arra is, hogy az Anonymus által megőrzött hagyomány szerint Árpád fejedelmet a Kartal-nemzetség területén temették el egy kis patak fejénél, amely kőmederben folyt Attila városába. Azt, hogy ez az Attila-Etele a Kurszán-nemzetség tagja volt-e és hogy ez a helynév a mai Óbuda valamely részére vonatkozik-e, vagy hogy azon a tágabb, a középkorban általában Buda névvel jelölt területnek egy másik pontján feküdt-e, csak a szorgosabb és minden tényezőt figyelembe vevő történelem-földrajzi kutatások dönthetik el. A fent előadottak során láttuk tehát, hogy a Buda névvel jelölt szállásterület a tulajdonképeni tágabb értelemben vett középkori Óbudával azonos. A Buda név tehát nem egy kis, akár római, akár egyéb nyomokon épült várost jelent, hanem jelent ezen kívül még több, ennek a területénél jóval nagyobb szállásföldet, Buda szállásának határát, ahol Buda úr és nemzetsége ménesei és gulyái szabadon járták a határt, téli és nyári legelőiket váltogatva. Ennek a koraközépkori Budának területén kialakult egyházi és egyéb intézmények körülhatárolása azután nagymértékben lehetővé tette ennek az ősi szállásterületnek a felaprózódását. Erre vonatkozólag lássuk a következőket. * * * Óbuda középkori helyrajzára vonatkozó, a puszta neveken kívül adatokat is tartalmazó első írásos emlékünk az az 1212-ben kiállított oklevél, amelyben II. Endre király visszaadja a budai káptalannak az Imre királytól adományozott, de általa elvett jogokat ; nevezetesen a Buda, azaz a mai Óbuda területén a bíráskodási jogot, a vásárvám és szőlődézsma szedésének jogát. 37 ) Ez alkalomból a királyi hites ember, Marcellus comes vezetésével körüljárták a káptalani terület határait is. A határleírás, mint maga az oklevél is, két különböző átiratban maradt ránk. Az első, nem hamisított oklevél szövegét egy 1273., egy 1295., egy 1328. és egy 1332. évi átirat őrizte meg. A hamisított oklevél pedig, a valószínűleg később odaiktatott 1212-es évszámmal ellátva maradt fenn. 38 )
