Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Paulinyi Oszkár: A m. kir. belügyminisztérium budai várbeli székházának története : adalék Buda topográfiájához 16-61
18 PAUUNYI OSZKÁR Az utcai szárnyakat az udvar déli és északi oldalán egy-egy keresztszárny köti össze. Az északi oldalra eső keresztépületből (c—C—K—d) az Uri-utca felől még mai átalakított formájában is kiütköznek az egykori templom — a klarisszák temploma — körvonalai, hirdetve e második épületrész eredeti rendeltetését. 3 ) A homlokzatával az Uri-utcára nézett templomépületnek a déli oldalán egy ma már elfalazott árkádokon nyugvó folyosó fut végig, beletorkolván egy egyemeletes toldaléképítménybe, amely a templom hátsó fala és az Országház-utcai épület között emelkedő kétemeletes épületrész elé épült. 1923-ig ez az épületszárny az Országos I,evéltár hajlékául szolgált. Az udvar déli oldalát határoló épületszárny tulaj donképen két, szerkezetileg egymással össze nem függő egyemeletes épületből áll ; közülük az egyik (b—k—1— h—i) az Országház-utcai szárnyhoz csatlakozó toldaléképítkezés, míg a másik (h—e— g—n—m) szerkezetileg az Uri-utcai szárny folytatása. III. és IV. Az épülettömb harmadik és negyedik részét (a—k—1— m—n— q—r és f—o—p—q—n) egy-egy kisebb egyemeletes épület — Országházutca 26. és Uri-utca 47. — alkotja, amelyek a második épületrész déli szárnyához csatlakoznak. A belügyminisztérium székháza, mint látjuk, különböző korszakokban létesült s egymástól meglehetősen elütő jellegű épületekből tevődik össze. Már architektonikus tagoltságában is, amely eltérő stílusok jegyeit viselő komoly építőművészeti megoldást és egyszerű sablonos tömegépítkezést elegyesen mutat — változatos múltra utal és különböző korszakok alakító hatását hirdeti. Az épület története csak töredék-szegmentumát adja a budai városkép újkori alakulásának, de a szűken határolt ingatlantömb múltbeli változásai is szerves elemei annak a folyamatnak, aminő egy zsenge kezdetekből született modern nagyváros kialakulása. * * * A török uralom másfél százada Budát teljesen kivetkőztette keresztény városkultúrájának hajdani, az anyagi jólét és a szellemi művelődés vitathatatlan értékeivel ékesített köntöséből. Kétségtelen ugyan, hogy Buda a török kezén is nemcsak harcászati szempontból kimagasló jelentőségű kulcsa és közigazgatási központja a török bírta területnek, hanem igen élénkforgalmú s jelentékeny vagyonokat forgató gazdasági góca is. De ez a vitathatatlanul megvolt »polgári« jómód a túlnyomórészt keleti népelemek kezén és a török államiság sajátos, a nyugati művelődés értelmében vett városkultúrának helyet nem adó társadalmi és gazdasági szerkezetében 4 ) egyáltalán nem tükröződhetett a török Buda városképében. A minaretektől s a török különösebb gondjának örvendő fürdőktől eltekintve, ez a városkép jobbára csak düledező, naptól, esőtől is szűkösen óvó házakat és piszokkal, döggel teli, gondozatlan utcákat mutat : az architektonikus dísz és csín múltbeli gazdagságának csak ütemben s mértékben ingadozó, de állandó romlását. S az utolsó felvonás, a visszavívó ostrom még e szomorú roncsokat is elemésztette. »Az fölső város, azon szerint Mátyás király vára is épen mind elromlott és összeégett, miserabilis rerum faciès . . .« írta a szemtanú
