Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Gárdonyi Albert: Pest városa a középkor alkonyán 1-15

Í2 GÁRDONYI AI/BERT nem maradt nyoma a forrásokban, de a forrásokban elmondottakhoz kétségkívül hozzászámítandók. Egyszóval az ostrom kudarcba fúlt s ez az újabb kudarc meggyőzte a pestvárosi lakosságot arról, hogy nincs kilátás a szabadulásra, vagy bele kell nyugodni sorsukba, vagy pedig el kell hagyni ősi lakhelyüket. Sokan az utóbbit választották s részben Kassán, részben Nagyváradon telepedtek meg. Kassával még a XVII. század elején is kapcsolatban állottak azok a keresztények, kik a török uralom ellenére kitartottak ősi lakhelyük mellett. (Tanulmányok Budapest múltjából V. k. 19. s k.) Kassa város 1618. évi statútuma pedig kifogásolja, hogy »vannak Kassán egynehányan lakosok, mind concivis s mind anélkül való, akik oda bejárnak Budára és Pestre.« (Corpus statutorum II. 2. 1.) Ennek oka elsősorban a kereskedelem lehetett ugyan, nem utolsó sorban azonban a rokoni kapcsolatok, melyek a Kassán megtelepedett pesti menekülteket Pesten maradt véreikhez fűzték. A Kassára menekült pesti polgároknak jelentős része lehetett abban, hogy Kassa lakossága megmagyarosodott s valószínűen ezeknek a pesti menekülteknek a javára irandó I. Ferdinánd király 1552 április 7-én kelt azon oklevele (L,iber regius III. k. 54.1.), melyben az elmúlt zavaros viszonyok között Kassán megtelepedett magyar polgároknak (per hec disturbiorum tempóra complures Hungarice nationis homines ex aliis regni nostri Hungarie partibus in civitatem nostram Cassoviensem sese ad habitandum contulisse dicuntur) a város régi német polgáraival azonos jogokat biztosított (equali libertate prerogativisque et privilegiis iisdem, quibus cives antiquiores eiusdem civitatis Germanice nationis uti ac frui permittere dignaremur). Pest város veszedelme ily módon a nemzeti terjeszkedés eszköze lett, melynek szellemi kihatásai a következő századok folyamán nyilvánvalókká lettek. A Nagyváradra költözött pesti polgárokról elsőnek I. Ferdinánd király 1543 április 4-én kelt rendelete ad számot (Történelmi Tár 1878. évf. 546. 1.), melyben Martinuzi Györgyöt utasította, hogy a Nagyváradon lakó Was István pesti polgár (Stephanus Was civis Pesthiensis nunc autem inhabitatoris Waradiensis) és Sysak János pesti polgár (adversus Joannem Sysak Pestiensem) vitás ügyében tegyen igazságot. Az 1552. évi biharmegyei adóösszeírásban (75. 1.) pedig egész sereg budai és pesti polgár neve van felsorolva, kik a nagyváradi káptalan területén épült házaikban laktak s Warkocs Tamástól adómentességet kaptak. Végül ugyanazon adóösszeírás a Váradolasziban megtelepedett pesti és budai polgárokról is megemlékezik, akik viszont Castaldo tábornoktól kaptak adómentességet. Ezek az adómentességek arra vallanak, hogy a Nagyváradon megtelepedett pesti és budai polgárok jó szolgálatokat tehettek I. Ferdinánd királynak, aki velük szemben tehetsége szerint igyekezett jóindulatát kifejezésre juttatni. Ily módon ért véget Pest városa középkori fényes pályafutása s ily módon szóródtak el a város polgárai, kiknek gyors emelkedését köszönhette. Gárdonyi Albert