Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Gárdonyi Albert: Pest városa a középkor alkonyán 1-15

PIÎST VÁROSA A KÖZÉPKOR ALKONYÁN 11 videbatur), ahonnan az ostrom könnyebbnek látszott. Már pedig éppen az északi oldal lett volna a legrosszabb az ostromlók elhelyezkedésére, mert itt a budai vár ágyúinak lőtávolába kerültek volna. Az 1542. évi pestvárosi ostrom legrészletesebb leírását a »Kurz Verzaichnuss der Kriegshandlung in Ungarn anno 1542« (Zeitschrift für preussische Geschichte 1879. évf. 518. s kk.) tartalmazza, mely naplószerűen számol be a hadjárat összes részleteiről. Eszerint a törökök szeptember 30-án a Gellérthegyre ágyukat vontattak s innen lőtték az ostromlók táborát (etlich gross Geschütz jenseit des wassers uf sanct Gerhardsberg gebracht und in unser L

ager damit geschossen); már pedig ha a tábor az ostromlott város északi oldalán áll, akkor a budai várból jobban elérték volna. Különösen érdekes az a rész, amely az október 1-én történt török kirohanásról számol be. Eszerint a naszádon szállított török csapatok a város alatti három templomromot szállották meg, melyek közvetlenül a Duna partján állottak s az utolsó előtt domb is volt (in die drei wüste Kirchen, die vor Pest nacheinander am wasser hinab liegen, versteckt, zum tail einen hugel vor der eusseristen Kirchen eingenommen). Ebből egyrészt arra lehet következtetni, hogy ez a kirohanás jól elő volt készítve, másrészt kétségtelennek látszik, hogy az összecsapás a város déli oldalán történt, ami a délről érkező Zrinyi Miklós beavatkozását is érthetővé teszi. Ugyanezen leírás egy magyar mezítlábas barátról is megemlékezik (ein Ungrischer barfusser munich), ki az összecsapás tartama alatt buzgón nyakazta a sebesült törököket (hat den Türken, die hin und wider verwunt lagen, die köpfe abgehawen). A várost október 4-én lőtték a legerősebben, amikor is az egyik falszakasz három bástyával együtt annyira megsérült, hogy a védők kénytelenek voltak elhagyni s ennek következtében ez a falszakasz védelem nélkül maradt. Itt történt az október 5-iki ostrom, amely azonban balul végződött azért, mert a beomlott falszakasz mögött a törökök erős földsáncot emeltek, amelyen a roham megtört. Egyébként az ostrom abbahagyását a német forrás elsősorban azzal indokolja, hogy a német zsoldosok a zsold elmaradása miatt nem akartak tovább harcolni, amint már az ostrom megkezdése előtt is bajok voltak emiatt. Hiábavaló volt tehát a tekintélyes hadsereg felvonultatása, ha ellátásáról és zsoldjáról nem tudtak gondoskodni. Ámbár a német forrás előadása eléggé indokolni látszik az ostrom abbahagyását, mégis úgy véljük, hogy a gyors visszavonulásnak egyéb oka is lehetett, aminek a forrásokban nem maradt nyoma. Thetey Iyőrinc idézett vallomásának azon részére gondolunk, ahol arról van szó, hogy a beglerbég Péterváradon van 40.000 emberrel s utasításra vár, hogy a Duna melyik partján vonuljon fel (warthet uff Beschaidt, uff welcher Seitten man ziehen wolle). Azt is megemlíti az idézett vallomás, hogy értesülése szerint maga a szultán is nagy sereg élén készül felvonulni (dan der Türkisch Kayser kome personlich mit grosser Macht), amit azonban általában nem hisznek (wiewoll der gemein Man solchs in Zweiffei stelt). Ezek a kósza hírek bizonyára az ostromló táborban is el voltak terjedve s a lelkesedés emelésére nem voltak alkalmasak. Nagyon jól tudták azt is, hogy az 1541. évi budai ostrom sikerét is a török felmentő sereg hiúsította meg, s nem kívántak hasonló veszedelmet átélni. Mindezeknek