Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Ungár László: Az 1845-47. évi felvidéki éhínséggel kapcsolatos intézkedések Pesten és Budán 170-179

Az 1845—47. évi felvidéki éhínséggel kapcsolatos intézkedések Pesten és Budán. Az 1845—46—47. években európaszerte esős, fagyos, száraz időjárás rossz termést hozott ; gabonafélékben mindenütt hiány mutatkozott. A nyugati államok orosz, sőt tengerentúli gabonavásárlásokkal igyekeztek a drágaságon és hiányon segíteni. Az általános burgonyabetegség Írországban, Porosz-Sziléziában, Ausztria hegyes vidékein Krajnában, Karintiában, Stájerországban, a csehországi Óriás-hegységben éhínséget okozott. A rossz időjárás nálunk is tengernyi nélkülözés forrása lett. Már 1844 október eleje óta az egész országot szüntelen esőzés érte ; a vetések kiáztak, megritkultak, a burgonya, káposzta megpenészesedett, megrothadt. Az élelmiszerek ára rohamosan emelkedett: a liszt pozsonyi mérője 3 forintról 20-ra, a főzelékfélék, hús, zsír, tojás, tej, vaj ára pedig kétszer-háromszor drágább lett. Egyes vidékeken a szegény jobbágy- és zsellérnép mindennapi kenyerét már nem tudta megszerezni — segélyre, támogatásra szorult. Az északi megyék lakossága szenvedett az éhségtől legtöbbet. Csekély termését felélve vonómarhái után a kutyákat, macskákat ette meg, majd szecskából, szalmából, polyvából sütött lepénnyel táplálkozott, amikor ez is elfogyott, forrázott füvet, őrölt gyökereket, fahéjat evett. Az éhezőkön mindenekelőtt társadalmi úton igyekeztek segíteni. A jótékonykodás élén az uralkodó állt, aki az árvái, liptói és szepesi ínségeseknek adott kisebb-nagyobb segélyt, míg Apponyi kancellár hitvese a felvidéki éhezők részére a bécsi arisztokraták, pénz- és iparbárók között 12.000 forintot gyűjtött. A világi és egyházi földesurak magtáraikat nyitották meg bajbajutott jobbágyaik előtt ; a következő aratásig vetőmagot hiteleztek, ingyen burgonyát osztottak ki nincstelen, éhező zselléreik között, naponta főtt ételt juttattak azoknak, kiknek semmi keresetük sem volt. A törvényhatóságok hírlapok útján gyűjtöttek pénz- és természetbeni adományokat. A megyék nemességükre vetettek ki szükségadót s a hadiadóba folyó összegek egy részét terményvásárlásokra fordították. Az így összevásárolt gabona egy részét mint vetőmagot, más részét mint élelmet osztották szét a jobbágyok között. Hogy elegendő gabona és burgonya álljon a lakosság rendelkezésére, több megye megtiltotta a gabonakivitelt, némelyik pedig a gabonaneműek árát maximálta, majd mindkét terményből való pálinkafőzést tilalmazta. A folytonos áremelkedés